Egy őszinte nap a kereskedelembe

Nos egy jó ideje már nem jelentkeztem, ennek egyik fő oka, hogy az ünnepek a kereskedelemben nem épp a legnyugodtabb időszakok. Most jöjjön pár szösszenet olyan szituációkkal amikre a valóságba még véletlenül se szabad így reagálni...


- Mondja má meg, akkor ebből még le jön az 50%ék?
- Nos önt elnézve teljesen logikusan nem merészkedünk olyan bonyolult matematikai műveletet oda bízni mint a kettővel való osztás ezért igen, ez már a kedvezményes ár... de mivel mi felkészültünk a kérdésre ezért 3 méterenként kiírtuk egy A/4-es lapra nagyon rejtett 28-as félkővér betűmérettel, hogy a feltüntetett ár a kedvezményt már tartalmazza. De mindenképp szólok, az illetékeseknek, hogy ideje lenne tő szavakkal és a lehető legprimitívebben fogalmazni.

-Mondja má meg.....
- Jó napot kívánok, kérem kérdése elé egy a napszaknak megfelelő köszönési formával indítsa a mondatát. Valamint amennyiben képes rá, legyen olyan kedves és huncutul rejtsen el a mondatba egy kérem szót... és ki tudja, talán még a köszönöm szó használatára is képes lesz a végén.


- Banán van?
- Elnézést Uram, lehet, hogy önnek nem tűnt fel, de ez a műszaki osztály és bár tudásom széles körű, sajnos a zöldség-gyümölcs osztály teljes aktuális készlet ismerete nem tartozik közéjük. De legyen merész és tegyen egy próbát a zöldség osztályon, meglepő tudom, de az ott lévő kollégám bár a nyomtatok aktuális készletéről nem tud semmit... de meglepően jól tájékozott a banán témában.

- Te, figyelj má....
-Nem

- Ez a tablet amit önöknél vettem teljesen használhatatlan, semmire sem jó, folyamatosan lefagy és még az internet is teljesen lassú rajta.
- Uram, kérem üljön le mert ez egy hosszabb beszélgetés lesz. Kezdjük a probléma elején. Látom megfogadta a tanácsom és vett mellé egy memória kártyát. Nos talán az én hibám, de amennyiben ezt a 4-5 ezer programot nem a tablet belső memóriájára rakta volna, hanem a memória kártyára akkor talán most nem 8MB szabad hely állna a rendszer rendelkezésére. Ami pedig az internetet illeti, könnyű lenne azt mondanom, hogy a szolgáltató hibája, de van egy olyan érzésem, hogy közrejátszhat az az egyszer megnyitott 28 oldal is... Arról pedig már nem is merem kérdezni, hogyan lép ki az alkalmazásokból.

- Haza vittük ezt a láncfűrészt és nem indul be. Maguk csak ilyen selejtet képesek árulni?
- A biztonsági kapcsoló csodákra képes...

- Amúgy ez jó?
- Igen Uram, ez jó. Rosszat nem adnék el Önnek és nem azért mert ilyen jó szívem van... ha eladok egy szart,  Ön azt vissza hozza és veri a vevőszolgálat pultját, hogy mi ez a szar... Ők meg engem fognak hívni és aztán én is végig hallgatom az indulatokban gazdag ömlengését. Majd a másik termék kiválasztásában is segítenem kell ami közben Ön még jobban kiönti nekem az életét ami tényleg nem érdekel... Ezért, hogy spóroljak 1-2 órát az életemből egyből jót adok önnek...

- Ennek mennyi az ára?
- A látás csodájával felvértezve a termék alatt lévő címkéről megválaszolom, az Ön megfejthetetlen kérdését.

- De nézze már meg a raktárba van-e még?
- Most lebuktam... valójában nem célom eladni semmit, de Ön lebuktatott, pedig már majdnem megúsztam... De komolyra fordítva a szót... ma már Ön a 4. aki ezt keresi és mivel a teremtés csodájával nem vagyok felruházva így biztosan állíthatom, hogy nincs...

- Nem tudom mi a porszívóm márkája és hogy milyen típus, de adjon már hozzá zsákot...
- No komment...

- Itt körözök már egy órája, de sehol nem találok VSB-s egeret...
- Nem USB-s egérre gondolt?
- Lehet, olyan gépünk van mint ez... csak szürkébe.
- -.-

- Próbáljuk már ezt ki (rotációs kapa)
- Hogy gondolta Uram? Még ha lenne is benzinem hozzá, mi volt az elképzelés? Felkapáljuk a járólapot? Esetleg elég csak a raklapon?

- Nekem olyan kábel(!) kellene ami a régi kamerám képét átkonvertálja a számítógép monitorjára miközben én szerkesztő programmal ezt azt módosítok rajta.
- A technológiánk még nem áll ezen a szinten...

- Rá ér?
- Persze, nem dolgozni csak pihenni járok ide...

- Merre van a kijárat?
- Uram, azonnal megmondom, csak hadd ajánljak Önnek egy GPS-t. Ilyen tájékozó képességgel mint az öné hatalmas szükség lesz rá.

- De Facebook van rajta?
- A 2000 forintos telefonok kifejezetten erről híresek.

- Ez miért ilyen olcsó?
- Mert hülyék vagyunk...

- Ezt egy másik boltba sokkal olcsóbban láttam...
- Te jó ég!!! Köszönöm, hogy szólt... elnézést azonnal leütöm az árát... hát milyen dolog már ez, hogy mások képesek a mi áraink alá menni?


Na most így nagy hirtelen ennyi volt emberek, De még vissza térek ilyenekkel mert van egy olyan érzésem, hogy nagyon sok mindent kihagytam...


Kellemes ünnepeket mindenkinek és jó vásárlást :)

Ezer éves versem már, de én imádom :D

Hívó szó

Hív a szívem halld meg hangom
Lépj elém s csókolj ajkon

Karommal óvlak minden bajtól
Szívemmel védlek ártó haragtól

Minden fájdalmad szemem száműzi
Lelked mélyét ajkam melegíti

Add magad nekem tiszta szívvel
S veled leszek végig erős hittel

Taln újra elkezdek verseket írni?

Vannak percek
Mit elfelejthetek

S akadnak évek
Miket kérhetek

Hiszen csak állok
S közben rád várok

Mikor a percet
El nem felejtem

S elkezdem az életet
Mit oly rég óta kértem

Árny a távolban

A távolban, messzi tőlem láttok egy árnyat, olyat kit látva még így messziről is libabőrös lett a hátam. Csak nézzem, csak nézzem egy helyben állva, de bárhogy meresztem, szemem sehogy sem látja. Dobog a szívem, s félek, vajon ki is az akit nézzek? Vajon, ha közelebb lépek, rám veti magát, s rövid életem végét okozza majd ez az ismeretlen Árny?
Milyen is lehet, ő ott a távolba.... hiába nézzem innen nem látom, csak azt, hogy erre néz és valamire vár.... talán arra, hogy a távolság csökkenjen és azokkal a hosszú lábbakkal utánam eredjen? Csak egy apró lépést, ha tennék felé, talán eldőlne végre, vajon-e perc lesz-e a végem.
Egy apró lépés az Árny felé, félénken, erősen remegve... egész apró, mint semmi nem is lenne... neked talán kedves, ez a lépés fel se tűnne, nekem mégis olyan mint ha egy teljes világ lenne...
Az Árny nem mozdul, nem árt, csak egy helybe áll és vár.... talán rám vár? Nem tudom, mégis úgy érzem ideje lassan még egy lépéssel felé haladnom.
Kicsit már jobban látom, de még így is csak Árny, mi nézz felém, s csak áll...
Lépés lépést követ és egyre jobban látom, az Árnyat, mi vár... Határozottan áll, kiállása délceg de mégse félceg, magabiztos, de nem lennéző... olyan ismerős, de mégsem lehet.... hát közelebb lépkedek...
Egyre tisztábban látom, ki is az én Árnyom. Már látom száján a mosolyt, a szemében a ragyogást... a békét a szívében, s a célt a szemében. Ott áll és csak rám vár, néz felém és hangosan nevet, mert látja rajtam, hogy végre le esett...
Az árny nem más, mint az akivé váltam mikor bizonytalanságom legyőzve megtettem azt a bizonyos első lépést az ismeretlenbe... Egy olyan jövő képe miben ott a béke, ahol nincs már harc, hol egység van, mert rá leltem a kincsre, mi lelkem mélyének igaz fénye. Hit a jövőben, hit a jelenben, hit abba ki a tükör előtt állva ragyogó szemmel látja a képet.

A beszédhibás kisgyerek óviba megy

A beszédhibás kisgyerek óviba megy

I fejezet

Nehéz kezdetek

Írta: Nagy Zoltán

Megjegyzés: Halovány segéd fogalmam sincs, hogyan kell jelenetet írni, de hol gátol az engem, hogy olyat csináljak amihez nem értek?

- Kezét csókolom drága Óvodapedagógus hölgy, az lesz az önök intézményébe az első napom, remélem nem okoz semmilyen problémát, hogy teljesen önállóan érkeztem meg a nyitás napjára.
- Te kölyök, hol vannak a szüleid? De próbálj meg kicsit érthetőbben beszélni, mert egy szavadat nem értem...
- A szüleim elengedtek, teljesen egyedül, mivel az átlagosnál jóval magasabb az intelligenciám, remélem az integrálódásomba nem fog negatív irányba reflektálni.
- Te Judit! Ennek a kölyöknek valami "intelligenciája" van! Az fertőző?
- Hogy mi baja van? Kicsim elismételnéd?
- Áh ne is próbálkozz Judit, teljesen érthetetlenül beszél...
- Nos, megpróbálom definiálni önöknek a jelen helyzet különlegességét. Jelen helyzet szerint az én racionális és emocionális értelmi színvonalam legalább 25-30 évvel a korom előtt jár.
- Te Judit, lehet, hogy ez a gyerek valami emós családból jött?
- Én aztat nem tudom, de biztos ami biztos a tízóraihoz, csak műanyag kést kap.
- Kedves pedagógusaim, szeretném még tolmácsolni szüleim kérését, miszerint a vallási tekintettbe, lehetőleg ateista nevelést kapjak, mivel szerintük a dualisztikus vallásrendszerek már idejétmúltak.
- Te Judit ennek megint valami baja van. Ez autista... Mi az?
- Jaj te, tudod, volt abba a filmbe, azzal a színésszel és akkor olyan vége volt, hogy na...
- Jaaaa az a színész aki abba játszott azzal a másik pasival?
- Az az...
- Sajnálattal szakítom félbe, az önök rendkívül érdekes beszélgetését, de azt hiszem, koromból kifolyólag még nem teljesen tudom irányítani a záró izmaimat. Mélységesen röstellem, de szükségem lenne az önök fizikai kontaktusára, ennek az számomra elég megalázó probléma sikeres megoldásához.
- Te Judit, én nem értem mit mond ez a kölyök, de ez beszart! Én tisztába teszem, te meg hívd azt a logopédust, hogy csináljon ezzel a kis beszédhibás lurkóval valamit mert én aztán egy szavát nem értem...

Tesco eskű

Nos egy jó ideje már a fent nevezet multi dolgozója vagyok és mint azt már páran tudják rólam egy cseppet mazochista vagyok ezért napjaim túl nyomó részét bent töltöm. Egy sokadik 13 órázásom közben jött az ihlet, hogy a jól ismert Éjjeli őrség esküjét kicsit átdolgozzam és így született meg ez a kis szösszenetem :)

"Sűrűsödik a tömeg és elkezdődik a műszakom. Nem ér véget a zárás percéig. Nem élek magánéletet, máshol nem vásárolok és a club kártyám mindig oda adom. Nem viselek ékszert és nappal nem alhatok. Az osztályomon élek és halok meg. Multiskill vagyok a nagy tömegben. A Tesco dolgozója vagyok. Kulcs vagyok mi leszedi az ESEL-ket, béka ki az árút ki hordja, kütyü vagyok, mivel címkéket halomra nyomtatok, az acél vagyok ami a lábakat védelmezi. A Tesconak ajánlom életemet és becsületemet a mai műszakomra és mindegyikre, amely ezután következik."

A hét fő bűn

S elérkezett hát a csata. Mely során az Angyalok ereszkednek alá az égből, hogy megküzdjenek az emberiséget sújtó hét bűn harcosával. 

Ez a nap volt, mely során hősök születtek, s bukottak hullottak el. Melyben a jó fényesen felfegyverezve küzdött a rideg acélú vész ellen.

A csata első áldozata Gula volt, ki kard helyet kolbásszal, s pajzs helyet egy oldalassal harcolt. Csatában nevetséges volt, midőn hurkái lógtak régi büszke vértjéből, s olykor nagyot harapott saját kardjából. Örömmel nézte, hogy omlik szét pajzs melyből jót lakomázott. Halálán is csak ennyit mondott: „Oh, csak még egy falatot!”.

Másodikként Avaritia omlott földre. Kardja aranyból volt, pajzsát drága kövek díszítették s nem volt kérdés, mi is zörög vértje alatt. Vesztét okozta, hogy nem bírta el vagyonát. Csata közben földre omlott „Én ezt nem bírom már!”. Angyal, ki levágta, látta miként hullik ezer meg ezer aranypénz vértje mögül. Tisztán hallott, mint motyogja: „Kastélyommal temessetek!”.

Luxuria lett a csata harmadik bukott, ki harcolni nem igazán tudott.  Kardja nem volt csak egy vékony tőr, mi hajdanán ezer meg ezer selyemruhán vágott át. Vértje fémet régen látott, csupán buja lepel volt. Halála dicstelen volt, mert nem volt nagy harcos. Csak várta miként omlanak katonák karjába, de ehelyett ő omlott földre. Szava is csak egy halk sóhaj volt:„Ezt a menetet én nem élveztem.”.

Invidia omlott negyedikként földre. Vesztét csak magának köszönhette. Nem volt elég, mi az övé, másét birtokolta, mi rá nem illet. Így vonult csatába egy batár karddal, mi nagyobb volt, mint önnön maga. Vértje se volt saját, másé kellet, máséba halt hát. Őrült szemmel nézet hóhérjára: „A kardod enyém, add hát nekem!”.

Ira volt a következő, kinek kardját rettegte már a fél világ. Oly erővel küzdött, mint senki más. Küzdött hát, a végén porba omlott. Vesztét okozta saját indulata,védelmét megbontva rontott előre egyenest egy angyal kardba. Üvöltve még ezt mondta: „Bosszúm utolér majd!”.

Utoljára hullott el Superbia, kinek vesztét hatalma hozta. Hajdanán büszke volt arra, mit tett, semmiért nem kért mást, csupán parancsolt. Nem látta be, ő már kevés, egymaga maradt a végén egy sereg ellen. De itt is csak küzdött, mert hitt abban, mit végső sóhajával is mondott:„Ilyen senkik velem nem végeznek!”.

Csata végén számolnak az Angyalok. Sehogy sem értik; miért csak hat a halott? 

Egy bűn, mi túlélte e csatát. Acedia, ki ahelyett, hogy csatába indult volna, reggel otthon puha ágyban aludt tovább. Háza lakatlannak látszik, mert dolgos kéz itt rég nem járt és a gaz is megnőtt már. 

Soha nem lelik meg ezt a Bűnt az Angyalok, de tudják jól, aggódniuk kár, mert lusta az ahhoz, hogy kardot emeljen s valaha csatába keveredjen.

Egy Angyal jegyzetei: Az Álarcok Angyala

Van egy Angyal kinek egyszerű a feladata, levenni az álarcot arról, ki gyáván mögé lapul. Ez az Angyal olykor leszáll, s letépi a hamis arcot, megnézve mi is van a felszín alatt.
Útra kelt hát az Álarcok Angyala, megnézi van-e még szükség rá e modern korban, hol mindenki lassan a világ előtt éli életét, legyen akár magán, akár közügy a hír.

"Merre is menjek?" Kérdezte magától az Angyal, majd eszébe jutott, hogy talán egy Apa, ki az új nemzedék mintája. Hiszem az apák kik fiúknak utat mutatnak, s lányuk védik. Talál is egy apát, ki a környezete szerint a legjobb atya kit a hátán hord a föld. Szomszédai azt látják Ő az akiről minden apa példát vehetne, kinek a legszerencsésebb gyermeke.

Nézi az Angyal még se érti... "Vakok ezek? Hát nem látják? Arcán az Álarc, megpiszkálom hát". Oda is megy az Angyal és épp azt hallgatja, miként dicsekszik az Apa:
"Hát igen én mondom nektek, családom remek és nincs mit rejtegetnem. Az asszonyom szeret, a fiam tisztel, s a lányom csodál. Nincs is jobb apa nálam kerek e vidéken". Mosolyog az Angyal s csak ennyit felel "Beszélj hát, de most igazat mondj ám". Az Apa megremeg s szájából az igazság megered "Rég nem áll már fel az asszonyra, hisz csak egy ócska szuka. Olyan TÁRGY mit már dugni se tudok, s unnom már a képét s ráncos testét. Félre is járok szinte minden este, hisz fiatal punci mire vágyik kis fejem. Emberként rá se tekintek, de dugni jó, s ez a lényeg. A fiam meg távol áll már tőlem, hisz lassan férfi, s nincs mit titkolnom, rég lehagyott már... de ha ezt meg tudja akkor hogyan is lennék ÉN a férfi? Soha meg nem mondanám neki mit és érzek, hisz félek, ki ismeri mit is érzek az bánthat, s a fájdalomnál jobban semmitől nem félek... A lányom meg ostoba olyanhoz menni ki NEKEM hasznot nem hozna. Miért nem érti meg? Tegye szét a lábát egy gazdag srácnak, s jó apja új kocsival járhat.
Nézi az Angyal mit is takar, az álarc mi a világ elől eltakarja.

Gondolkozik az Angyal, merre is menjen, talán egy Anya? Igen, egy Anya jó lesz, hisz ő a család tüze, ő nevel, s ő érez. A táptalaj miből a jövő meríthet. Talál is egy Anyát, ki mindennél büszkébb okos fiára, ki jól sportol és remekül tanul. "Az ÉN fiam a legszebb és legügyesebb, nincs is anya ki nálam boldogabb lehet." Csak int az Angyal s az igazság a felszínre tör, mit nem láthat a világ. " Szomorú és boldogtalan vagyok már lassan évtizedek óta, hiszen semmit nem értem el mit magamnak célként kitűztem. Férjem s szeretem, de hát mit tegyek én csak egy gyermekre vágytam ki végre szeret. Magamnak szültem és magamnak nevelem, hadd legyen olyan milyen én soha nem lehettem. S ha nem ezt akarja? Hát kit érdekel, én vagyok az anyja azt tegye amit én mondok neki, hisz én szültem, s ha ez se segít megy a pofon, mert az élet kemény. Ha meg majd erősebb lesz mint én? Érzelmileg bármikor zsarolhatom, mert igazi sikerek nélkül, ha önállóság legkisebb szikráját is kiverem, nem áll meg a maga lábán és mindig szüksége lesz az édes anyjára" 

Nagyot gondol az Angyal, s új ötlete támad. "Olyanhoz megyek ki álarcban járásból él, ő talán majd tudja, hogyan kell levenni ha már kialudt a lámpa". Meg is találja az Angyal korunk egyik nagy színészét kinek épp egy nyilatkozatát hallja éppen. "Ez az új film nagyon jó, teljesen büszke vagyok magamra és a stábra. Persze ehhez az is kellet, hogy ennyire kiegyensúlyozott legyen az életem..." Az Angyal ezt már nem bírja, s egy új csapóval az igazságra hangolja. " Kérlek menjetek innen! Én félek! Lassan már túl öreg leszek nektek, hisz a tiniknek mindig új bálvány kell... ott az az új srác kivel a versenyt fel nem vehetem... és szerelmes se lehetek, hisz senki se ismerheti milyen is vagyok valójába, így soha nem talál rám már az kinek én vagyok a párja. Folyton csak üres és sivár nőkel láttok, mert figyelnem kell arra mit írnak az újságok... kérlek titeket, hagyjatok élni! Ne bántsatok többet, hadd legyek már végre önmagam, hadd ne keljen tovább félelembe éljek! Csak alkotni akartam... de a színpad helyet már az életbe kell szerepet játszanom..."

 Gondolkodik az Angyal merre is menjen, de meg lát egy lányt kinek arca csodás. Nézi az Angyal azt a testet, emberi szemmel nézve ez a test remek, van mell, de has nincs, formás kis popsi pihen két hosszú lábon, s ki ezen túl jut annak ott vannak azok a szemek, mikbe elveszni érdemes. " Oh hát én csak egy egyszerű lány vagyok, ki kedves és egyszerű és azt keresem ki igazán szeret."  Az Angyal arcán már ott a mosoly s csak legyint... türelmesen várva a lány igaz szavát. "Imádom a pasikat kik mindent megtesznek, s néha még a szám se kell kinyitnom. Az teszik amit én akarok, s én mindent akarok. Enyém lesz az egész világ, hisz szép az én kis puncikám. Ha kell szopok s a végén még le is nyelem, de néha egyszerűen kézzel kiverem. Ha van pénze megtartom még ha az ágyban maga a borzalom. De kit érdekel, ha szép kis testemen új ruha van, tárcámba meg súlyos bankók ropognak? De félek néha, mert fogy az időm... lassan én is csak egy vén lány leszek, olyan kiknek a férjét most ágyamba fogadom. De időm még végtelen, s én mindent megteszek, csak pénz legyen és biztonság és szeressék a testem... mást úgy se fognak nézni, hisz a személyiségemmel nem lehet kefélni"

Az Angyal most egy srácra néz ki csak halkan csodálja a lányt, még szavát se hallja mégis látja, ez is csak egy Álarc, hát ide vele. A srác csak halkan ennyit mond. "Végre elismerne a világ, ha egy ilyen nőt csókolnák. Végre büszkén néznének a haverok, hogy milyen jó nőt fogtam most. Kit érdekel, ha a szövege béna, ha ilyen a popsija?"

Megy az Angyal tovább, s már épp feladná mikor egy mondat üti fülét... "... már hogy ne lennék boldog? Hiszen lvl 65 a paladinom" Az Angyal már sejti mi lesz a vége, de ez az álarc mögé is benéz most. "Miért élném a saját életem, hisz az béna! A gépen előtt lehetek én a hős ki a világot óvja, de a valóságba én vagyok a béna..." 

Csalódottan ül az Angyal a folyó parton s gondolkozik, van e olyan kin nincs Álarc? Ekkor lát meg egy férfit kinek arcán ott egy mosoly, pedig nincs senki ki arcát lesné. Nincs senki kinek megjátszhatná magát ő mégis mosolyog. Oda megy hát az Angyal és megkérdezi:
-"Miért van az arcodon mosoly?"
- " Miért ne lenne?" kérdez vissza a férfi okosan
Nézi az Angyal.... se meglepetten látja, nincs rajta álarc. Szemével megnézi múltját, s a fájdalom az ő szívét is bántja.
- " Jó okod lenne álarc mögé bújva sírni, s nem pedig ilyen őszintén nevetni..."
-" Álarc? Olyat már nem hordok, egy időbe volt, de eldobtam, mert én én vagyok s jót csak magamnak adhatok. Szeretem magam és szeretem a világot"
-"De hát én látom a múltad, a fájdalmad..."
-"A múlt fájdalmából már tanultam, s miért vágna olyan kés minek már élét elvettem?"
-" De hát a legtöbb ember nem ilyen?"
- " Az a legtöbb ember én meg én vagyok... béke van a szívembe, s béke van a testembe"

Az Angyal elégedetten búcsút int, hiszen célját elérte. Talált valakit akin nincs álarc, ki megharcolta már a harcát és félelmei ellenére büszkén belevágott mindenbe, ezzel igazi erőt szerezve. Gondolja magába az Angyal, talán egy szép napon minden ember ilyen lesz. Megértik végre, hogy boldogságuk kulcsa önmagukban lelik és mernek lépni még akkor is ha a félelemtől a lábuk remeg is. Mert mindenki fél, csak páran vannak kik félelmeik ellenére is bátran lépnek hiszen senki nem születik hősnek, csak egy percre kell bátornak lenni... egy percre kell bátornak lenni és szembe nézni mindennel.... hiszen nehéz az első lépés, de még a második is, a harmadik se könnyebb és a negyedikkel is csak a baj van... de sok lépés után enyhül a teher és már mindig bátor leszel. 

Next Day#1/2

Nos kedves olvasó akkor egyből egy gyors magyarázat miért is lett ez a 1/2-es rész. Ugye bár voltam egy újabb Next Day koncerten és történt egy pár dolog amit ki kell írnom, de ez még önmagába nem magyarázat. Ugyan is megtudtam, hogy a Next Day hamarosan új albummal jön elő!!!! Szóval az új album kivesézése lesz a következő Next Day bejegyzésem.

Na de akkor egy kis előzmény. Nagyon okosan kikértem a koncert napját pihenő napnak munkahelyen csak arról feledkeztem meg, hogy hát lesz utána is nap... ismerve a szerencsém meg sem lepődtem mikor láttam a beosztásom... másnap 12 óráztam... reggel 6tól... amihez nekem 3:20kor kelnem kell....

Semmi pánik gondoltam ez a kor már rendelkezik az iható alvás csodájával.... éljen a koffein! Csak hát mint kiderül most nem a kis baráti társasságommal megyek hanem egyedül... na jó részben az én hibámból, nem Zolival kellet volna megbeszélni ezt... Viki a főnök, Ő tuti megoldotta volna hogy a hármas fogat újra együtt menjen koncertre. Most nem az a baj, hogy egyedül kellet koncertre mennem, mert én egyedül is remekül elvagyok, a probléma, hogy egyedül is kellet így oda jutnom, ami azért vicces, mert aki ismer az tudja, hogy én bárhol és bármikor képes vagyok eltévedni.

Nagyon okosan a koncert előtt 3-4 órával kiírtam facere egy bejegyzést, hogy a Kölcsey központól melyik busszal jutok el a lovardához. Bármilyen meglepő maga Gismo (igen ő az énekes) írta meg a helyes megoldást. Megnéztem a lovarda címét, Kassai út valamennyi ezért nagyon okosan úgy döntöttem, hogy a Kassai megállónál szállok le... aki ismeri Debrecent és a 24-es útirányát az tudja, hogy nem is tévedtem olyan sokat... csak kettő megállót... de semmi baj nem esünk pánikba, mint írtam ez nem először fordul elő velem már... alig 3 ember leszólításával már ott is voltam a lovardába. Kis lézengésre is maradt még időm és sajnálattal jöttem rá, hogy Next Day pólót se fogok itt venni mert nem volt.

Na de kezdődött a koncert! Olyan ritka jól éreztem magam :D Annyira jól tolják, hogy még az se zavart, hogy PZS gitárja egy kicsit mint ha torz lett volna. Nagyon élveztem a koncertet, nem is nagyon tudok írni róla mert hát ami jó az jó, nincs mit rajta ragozni. Aki szereti a Next Day és ott van élőbe... áh nagyon jó érzés. Innen üzenem férfi társaimnak, hogy itt is vannak ám szép nők! Ha másnap nem 3:20kor kellek maradok még egy darabig ismerkedni. Na de hogy valami negatívat is mondjak, a koncert rövid volt :( a vizsga időszak amiről az első klipjük készült le se ment... persze tudom, előzenekar... de akkor is, én csak miattuk mentem, amint véget ért a koncert le is léptem... hogy biztosra menjek haza már gyalog mentem.... ismerve a szerencsém tuti rossz buszra szálltam volna fel...

Na de akkor a következő sokk hatás... 2 napra rá kaptam egy üzenetet. Épp nyugis húsvét első napján nagyszüleimnél ücsörögve rá lestem a facemra ahol is Gismo rám írt! Az külön jó érzés, hogy észre vette, hogy eltűntem és hiányolt. Emberek a banda inni akart velem egy sört! :D hát ott magamba elkezdtem erősen vigyorogni, főleg amikor Gismo kritikát kért tőlem a milyen volt a koncert... nos Gismo ha ezt olvasod akkor szerintem megkapod a választ ;) ja igen, ha legközelebb koncertre megyek maradok és akkor bemutathatsz a szebb rajongóknak is... na jó ha magamból indulok ki nincs valami magasan a mérce :P

Persze én kihasználva a lehetőséget kértem is egy CD-t Gismotól. A legszebb hogy kaptam is! Kettőt is :D a 2. ajándékba lesz, de már oda felé menet megfogadtam magamnak, hogy nem fogok még aláírást is kunyerálni rá... azt meghagyom a következő Next Day koncertemre :D

Szóval én a rajongó találkozott koncerten kívül az énekessel! Emberek még most is vigyorgok ha csak rá gondolok, hogy milyen furcsa véletlenek sorozata vezetett el ide. Na de vissza a személyes talira. Gyors volt, de tartalmas. Gismo épp másnak is adott aznap interjút én meg azért nem rabolom az idejét. Így is lenyúltam két CD-t és pár jó infót is kaptam.

Infó egy, hogy a bandát sok helyre hívták. Ezen nem is csodálkozom, ritka jó banda aki megérdemli az ismertséget. Remélem nagyon sok emberhez eljut ez a banda mert engem jó kedvre derítenek, remélem másra is ilyen hatással van ez a kis csapat.

Infó kettő. Lesz Next Day póló valamikor a jövőben. Egy grafikus már rá kattant a témára szóval lesz hamarosan egy új pólóm is amit büszkén viselhetek amikor újra koncertre megyek, vagy csak simán megint lemaradtam a mosással és fel kell kapnom valamit ;)

Infó három. ÚJ ALBUM!!! Elkezdték írni az új dalokat ami kicsit más lesz mint az eddigiek, de hát ha pont azok lennének akkor az csak ctrl+c és ctrl+v lenne. Innen lenne egy javaslatom. Aki nyomon követi Gismot a facebookon az tudja, hogy ő egy erős elhatározás után elégé össze kapta magát és példát mutat minden magamfajta "kicsit" lusta embernek, hogy soha nem késő megváltozni! Kitartással bárki képes lehet arra amire Gismo! Ezért is remélem, hogy az új albumon lesz egy "Képes vagy rá" beállítottságú szám is ;)

Hát röviden ennyi, remélem hamarosan újra írhatok a Next Day-ről és kivesézhetem az új albumot és felrakhatok mellé egy képet magamról ahogy egy Next Day pólóba feszítek :)

Internetes párkeresés

Nos igen elég régen jelentkeztem már itt, de nem állok le magyarázkodni :D Viszont ezt muszáj kiírnom magamból, hogy a lelki békém helyre álljon.

Elég régóta próbálkozok én a netes párkereséssel és becs szó eddig védtem ezt az egész rendszert. Viszont ma rá jöttem, hogy nem szorul a védelmemre se a társaságomra.

Szokásomhoz híven egy "rövid" összegzés. Milyen emberek is járnak ilyen oldalakra? Megfigyeltem, hogy nagyon unatkozó emberek. Mivel valamilyen furcsa oknál fogva csak nőkre kerestem rá így csak róluk tudok nyilatkozni.

Most így fejbe végig gondolva osszuk a tömeget három csoportra.

Első csoport:

Masszívan unatkozok. Na ők azok akik egyszer felregisztrálnak egy oldalra pár napig amíg érdekes utána megunja pár hét/hónap/év szünet és megint jön egy kis unalom az életébe ezért vissza tér. Velük nem érdemes foglalkozni. De szerintem ők a legértelmesebbek a három csoportból és lelkileg a legegészségesebbek. Ha lenne egy rendes hobbijuk akkor nem tévednének fel ide.

Második csoport

Na ők a nehezebbik eset és őket két alcsoportra bontanám. Ők amúgy az énkép zavarosak.

a:
           Egyébként nagyon szép és vonzó lányok/nők akik valamiért képtelenek elhinni milyen édesek is. Önbizalmuk a padlón ezért innen próbálnak kis önbizalmat gyűjteni. Ők az álom prédák. Ha egy pasi be tud cserkészni egy ilyen nőt akkor belenyúlt a tutiba, lesz egy szép de alacsony önbecsüléssel rendelkező barátnője... egészen addig amíg a csaj fel nem teszi a kérdést magába, hogy mit is keres egy ilyen vesztes mellet...

b:
         Nos a másik verzió aki azt hiszi magáról, hogy szép... Amúgy némelyik tényleg szép lenne, ha nem tenne magára annyi sminket hogy az alap szépségét egész biztosan eltakarja és ha még a smink el is kerülne a gondos szolizásnak hála, olyan természetellenes színnel rendelkeznek, hogy azt már büntetni kellene. De persze vannak az olyan ritka ronda nők is itt akik annyira szépnek gondolják magukat, hogy szinte már túl jók is ide. Minden levélre válaszolnak természetesen, de mindig búnkon és bármit megtennének, hogy a másik félt megalázzák. Kerülendő faj ez is, egy őszinte és nyílt beszélgetést kellene folytatniuk Csernussal... talán jót tenne nekik...

Harmadik csoport

És az utolsó, ők a lelkileg megrokkant szeretet éhes szerencsétlenek. Igen, egykor én is ide tartoztam ;) Szegénykéim annyira meg vannak nyomorodva a szívükben, hogy szinte bármire képesek egy csepp szeretetért. Örömmel lesznek lábtörlők, boldogan vetik oda magukat bárkinek, tesznek meg bármit csak azért, hogy végre valaki elfogadja őket. Ennek a csoportnak lenne egy üzentem: VAN KIÚT!!!!! Csak nem másba hanem magadba ;)


Na de akkor a végső összegzés:

El kell felejteni az ilyen szarságokat. Igen, sokkal könnyebb rá írni valakire és tenni a nagy arcot mint leszólítani, de ez nem az igazi... persze élőbe ott a besülés lehetősége, de akinek bejössz az úgy is megérti, hogy okkal vagy béna, aki meg nem kedvel... nos az nem is fog :P vond meg a vállad ilyenkor és igyál egy sört vagy valamit amibe van alkohol és menj tovább :) Na jó a valódi ok annak, hogy nem jelentkeztem eddig az, hogy a sok sörtől nem tudtam gépelni és mostanra tisztult ki annyira a szervezetem, hogy írni tudjak. 

Ennek a cikknek örömére törlöm magam az összes szarról :) persze csak ha eszembe jut a jelszó... igen ez egy lényegesen fontos kritérium :) Megmaradok a hagyományos módszereknél és élőbe csinálok magamból teljes idiótát :D abba már úgy is van rutinom ;)

Az Ezrek gyilkosa

 Egy újabb saját művem, ami remélem sok mindenkihez eljut majd :)

Az Ezrek gyilkosa

Élt a földön, ezer harcos, kinek jelképe maga a fájdalom. Ezren vannak ezt nem vitatom, hogy miért nem ezer egy vagy kilencszázkilencvenkilenc azt akár meg is mondhatom. Pont ezer az a bűn mi egy ember nyomorba dönt. Ezren vannak saját névvel, mind más és más, egy bűn, egy vétek, egy halál és egy félelem.

Hogy mi egyenként az ezrek neve? Nos barátom, azt már nem tudhatom, mert kit meglátogat ez az ezer bandita, az lesz számára az utolsó vacsora. Nem mennek oda bárkihez, csak ahhoz kiben ott rejlik valamelyik neve.

Félsz az élettől? Jönnek és bevégeznek. Félsz a haláltól? Személyesen ő vágja át a torkod. Félsz a szerelemtől? Ostobaság mi tőrét szívedbe vágja. Talán rettegsz az újtól? A Múlt árnyéka mi rád borul. Talán szeretnéd végre elfelejteni? Emlékek hadát uszítják rád. Félted a vagyonod? Hát nevetve veszik el az életed vége előtt. Talán el akarod dobni sorod keresztjét? Ő vág vissza beléd. Félsz önmagad lenni? Más életét élted mégis te omlasz a földre. A Gyűlölet mit szívedbe melengetsz? Ő foszt meg létedtől. Félsz még a sötéttől? Pedig már mögötted áll. Elárultad önmagad? Árván lel rád a halál.

Fosztogatott az ezer bandita, kik ellen senki nem emelhetett kardot soha. Csak tombolt ez a sok sok szörny, talán azért mert tőlük mindenki félt. Hogyan győződ le azt mi ott rejlik a lelked legmélyén? Hogyan harcolnál azzal mi a saját gyengéd? Talán nem a saját bűneink mi minket felemészt?

Az Ezrek egyszer egy bölcs vándort leltek, ki lassan feléjük haladt. Kezében egyetlen karddal, mibe egy Szót véstek, bár vagy ezer nyelven.
Nézték az Ezrek mi is ez a név, mi úgy vetült rájuk, mint holdfényes éjjen az árnyék. Egy Szó mi hatalmát nem értették, s a vándor ezzel a Szóval indult az Ezrek felé. Egy csapás mi mindent megváltoztat, egy csapás mi az Ezrek uralmának véget vetett.

Küzdöttek mind, hisz ilyen még nem volt. Egy vándor kiben nem lelték egyiküknek se nevét. Csápoltak, ütöttek, törtek és zúztak, de a vándor csak halovány mosollyal tűrte hiába való próbálkozásuk. Az az egy Szó hatalma oly nagy mivel ezren se vehették fel a versenyt. Egy Szó mi tiszta és egyenes, mi reményt hozz ott hol már minden elveszett. Mi értelmet ad e földi létnek, mi tovább lök mikor semmi nem segíthet. Egy olyan Szó minek értékét földi aranyba nem mérhetik, mégis bárki meglelheti. Nyisd ki a szíved, s fogad magadba a Szót, mit ha tiszta szívvel kiejtesz az Ezrek is megtántorodnak, ott hol mind elesett. Ez az a Szó mivel bátran oda léphetsz hozzá, mivel újra megtudhatod mennyit is érsz. Nincsenek határai, nincs mit meg nem tudsz bocsájtani vele. Amikor ott érzed a szívedben, ezer bestia se állhatja utad, mikor véded azt mi szívedbe esténként utat mutat. Megvédheted vele te is mi szívednek fontos, legyőzhetsz bárkit egyetlen csepp vér hullása nélkül. 

Öleld most magadhoz ezt az egy Szót, mivel szíved tisztul, múltad fájdalma tovaszáll, s életed egy új útra lel. Csak higgy a Szóba, mit kiejteni jó, de érezni még jobb. A Szó mi az angyalok fegyvere, mivel legyőznek bárkit ki a védencük útját állja. A Szó az mi megment a magányos haláltól, mivel értelmet nyerhet egy pillanatra ez az egész földi életed.

Talán most nem érted mi is az a Szó, mi ezer szörnyet is földre dönt. Egy Szó mit bárhogy ejtesz szép és nemes. Ott van benne az értelem s érzelem, a tudás és tudatlanság. A Szó az mi megmutatja mennyit is érsz ott ahol az életed végén az Élet és Halál lelked mélyéig beléd lát. Ha még most se tudod mi is az a Szó miről szólt e pár sor, néz lentebb és csodált az mi ezer és ezer nyelven más és más mégis a szívek mélyén egy s soha el nem veszhet.

A csata véget ért, elhullt mind az ezer. Egyetlen Vándor, egyetlen karddal egy Szóval felvértezve vetet véget rémuralmuknak. A Vándor nézte a sok hullát, s szeméből egy könnycsepp hullott alá. Sírt az ezer hallottért kinek életéért is kár. S mégis miért ejt könnyet azokért kik életére törtek? Ez a Szó erejének része, mert kinek szívében ég a Szó az tudja jól, minden halálért kár, bármilyen szörny is az ki már odaát áll. Ha az Ezrek életében is ott élt volna a Szó, talán soha nem támadnak másra ki szívében már nem ég ott a Szó, mi sajnos lassan mindenkiből kiveszett.

Ezt az egyszerű kardot a Vándor leszúrta a földbe, s új útra indult, hisz még a világ nem érti milyen erős is ez az egy Szó. Kik először arra merészkedtek meglepve olvasták a szöveget: Szeretett.

Tippek Trükkők Vizsgákhoz, ZH-ra és kis dolgozatokhoz Zoli

Mint  a cím is mutatja ma egy kis segítséget kívánok nyújtani azoknak akik épp most küzdenek azzal, hogy mit is kellene tenni egy ilyen nehéz helyzetbe. Persze egyszerű lenne azt mondani, hogy tanulni, de mi van akkor ha valamiért ez nem jött össze? Lehet hogy épp Skyrim egét kellet megtisztítanunk a gaz sárkányoktól. Talán teljesen felforgatta az életed az a kérdés vajon Sam és Dean Winchester, hogyan fogja (ismét) megmenteni a világot. Persze könnyen lehet, hogy tanulás helyett épp egy Next Day koncertre mentél és hát tudni kell a dalszöveget, vagy talán épp a legjobb barátod lelki békéjén dolgoztál, vagy szimplán az alvás szimpatikusabb volt.

Na erre az esetre készül ez a kis bejegyzés, ami segít abba a bonyolult dologba, hogy "puskázás".
Előre is szeretném leszögezni, hogy én nem azt fogom elmondani, hogyan írj puskát, én arra akarlak rávezetni, hogyan is csináld.

Első és legfontosabb lépés, hogy ismerd a fegyvered. Nincs is kínosabb mint amikor a 3. kis fecnit bányászod elő, mert nem tudod melyikre is írtad az adott témakört. Kellemetlen ha elfelejted, hogy hová is raktad a mobilod memóriájába az élet mentő .txt fájlt. Érdemes szépen mindent végig gondolni. Hogyan írjam a puskám? Személy szerint témakörökre bontásba hittem. Nem egy nagy txt a mobilra hanem sok kicsi, olyan találó címekkel mint: "1.7. PEST analízis jellemzése".

Ja igen, hogyan is merült fel ez a téma? Nos épp a képeim nézegettem gépen, mert ide kerestem egy értelmesebb fotót rólam, amikor megtaláltam a Puska mappát és úgy gondoltam itt az ideje átadnom ezt az ősi tudást a fiatalabb generációnak.

Ha már meg van a fegyvered és fejből vágod mi merre van, akkor érdemes tovább lépni
Jó tanács: Ha mobilba van a puskád egyrészt legyen nálad 2 mobil, másrészt zsebből juss el a billentyűzár feloldásától a puska mappádig. Ezzel is csökkented a lebukásod esélyét.

A harc egyik alap törvénye, hogy ismerd az ellenfeled. Gyűjts be minden infót a tanárról akinél írod. Nem, nem a kedvenc színe érdekel, hanem a vizsgáztatási szokásai. Nálam egy igen kegyetlen tanár volt a top, nagyon keveseknek sikerült az ő vizsgáján csalni, nos nekem igen. Nevezzük ezt a tanárt a továbbiakban F.-nek. F rossz szokása a folyamatos járkálás. Első közös zárthelyi vizsgánkon jöttem rá, hogy 36 másodpercenként sétál el mellettem és nem azért mert bejövök neki, úgy konkrétan mindenki mellett.

Első lépés a megfigyelés. Mint Konoha hű ninjája nagyon jól tudom, hogy ez az egyik legfontosabb lépés. Amíg nem ismered az ellenség mozgási stratégiáját nem érdemes próbálkozni, mert kudarcra vagy ítélve. Az emberi faj alapjában egy logikusan gondolkozó létforma, még ha ez a tény ellen sokak tenni is akarnak. Ha egy tanár "véletlenszerűen" sétál is követ valamilyen szisztémát. Így volt ez F-nél is. A 3. kör után már pontosan tudtam mikor merre fog kanyarodni, melyik sorból kanyarodik és melyikbe. Persze a megfigyelés másik fontos trükkje, hogy mind ezt diszkréten kell végre hajtanod. Nem szabad "csak" a tanárt lesned. Jómagam a megfigyelés közbe úgy csináltam mint ha írnék vagy épp meredten nagyon gondolkozó arccal nézek előre és próbálom megfejteni a rák ellenszerét.

Ha már ismered a mozgását nagyon egyszerű kicselezni. F-nek a 30-40 másodperces ismétlésénél volt kb. 4 másodperc felhasználható idő.
Következő jó tanács. Ez a 4 másodperc a tisztán infó gyűjtés ideje volt. Ekkora már zsebben a mobilomon már a puska mappa volt látható és azt is bele kalkuláltam, hogy a mobilt el is kell ám rakni. Ezért érdemes figyelni a tanárt. Fontos, hogy nem csak akkor tud lebuktatni, ha tisztán a te irányodba néz. Fel kell készülöd arra is, hogy ott van még a perifériás látás is. Bár ilyenkor csökken a lebukás esélye, de érdemes nem nagy és látványos mozdulatokkal csápolni. Erősebb mozgásra még így is reagálnak, szóval csak finoman.

Egy másik fontos dolog, hogy el kell rejtened a puskázási szándékod. Én személy szerint amikor hozzám ért a tanár megkérdeztem, hogy ebbe a feladatba arra a grafikonra gondolt amin az a 4 pont teljesen ki van elemezve, vagy csak elég leírni és nem kell rajzolni, mert hát a rajzolás nem az erősségem. Ki az a bolond aki puskázni akar és közbe oda hívja a tanárt? Az csak a köcsög stréberek szokták! Köszönöm neked emberi sztereotípiák, hogy léteztek. Ez is az álcázás egy foka csak kell mellé elég magas szintű pofátlanság. Éljetek vele.

De nem kell mindent kipuskáznod! Mivel a zh-k során gyakran szétülteik az embereket. Ilyenkor a szövetséges csapatok egymást próbálják segíteni. Ha elég ügyes vagy be tudsz csatlakozni az információ áramlásba és le tudod rabolni a neked kellő válaszokat.
Ha megfelelően helyezkedsz akkor sikerül úgy bejutnod egy információs sávba, hogy közvetítő vagy. Nagyon sok új szövetség jön létre ilyenkor a közös célért, a kettesért. Ide lenne egy olyan jó tanácsom, hogy igaz hamis kérdéssor megoldása mellé rakjatok egy irány nyilat, hogy merre kell haladni. Sajnos az I és H betű fejjel lefelé is I és H... kellemetlen tud lenni ha nem tudod merre is kezdődik a sor.

Persze nem csak hű zsiványok vannak a sorok közt. Ott vannak még az önkéntes rendőrök akik ha kell arrébb ülnek, csak ne tudj puskázni. Érdemes óvatosnak lenni és még a többiek előtt is titokba tartani a szándékod, soha nem lehet tudni mikor és ki akar neked keresztbe tenni. Az ilyen emberek sajnos mindig elő kerülnek. Nem lehet ellenük mit tenni csak bízni abba, hogy annyi bajtársiasság ragadt belé, hogy ne köpjön be.

Következő pont a puska eltüntetése. Papír alapú puskáknál lényeges ez igazán, mert hát nem lenne jó ha oda kerülne a még használhatók közé. Érdemes erre egy külön szabad zsebet fenntartani, vagy ha igazán jó fej vagy akkor tovább adni. Ha épp a közeledbe van valaki aki nagyon imádkozik egy csodáéért akkor ő nagyon fog őrülni önzetlen cselekedetednek. Persze később meg is akarja majd hálálni és hát könnyű úgy buliba menni, hogy mindenki meg akar hívni egy sörre.


Itt egy kép arról kiknek is segítettem én puskázni vagy felkészülni egy vizsgára. uraim, hát nem érdemes segíteni másoknak? (Van egy fejem nem?)

Mindenkinek sok sikert ezekhez a nehéz időszakra! Én hiszek benned, hogy meg tudod csinálni! Annyi minden van már mögötted és még annyi szép előtted, ne enged, hogy a kétségbe esés úttat nyisson elmédbe, ne félj, a félelem nem segít. Ha kétségbe esel elbuksz, ha félsz elveszel. Merj küzdeni a kettesért! Mert TE képes vagy harcolni az utolsó percig! TE nem adod fel az elején és törődsz bele az elfogadhatatlan vereségbe! Küzdj és a végén esélyed lesz a győzelemre!  

A Fény árnyékában

A fény árnyékában

Senki nem tudja miért is történt ez, de megtörtént. Évszázadokkal ezelőtt a világot elborította a sötétség és minden, ami egységes volt, darabokra hullott. Az emberek sorra tűntek el a sötétségben, és mikor már minden veszni látszott, egy halandó elme olyan dolgot talált föl, ami megmentette az emberiséget.

Egy gépet, ami távol tartotta az egyre növekvő sötétséget, és fényt biztosított egy városnyi területen. Aki a fényben maradt, azt nem ragadhatta el magával a sötétség és élhetett tovább úgy, mint ahogy azt már megszokta. A gépnek csak egy nagy hátránya volt. Emberi vérrel működött. Mint minden ilyen dolognak, egyre több és több kellet az éltető nedűből. Eleinte minden hónapban elég volt néhány csepp is, de ahogy teltek a hónapok, úgy nőtt a vér mennyisége is. Ha a gép nem kapott elég vért, csökkent a fény ereje és a sötétség közelebb kúszott az emberekhez.

Így hát egy idő után a cseppekből literek lettek, majd mikor már ez sem volt elég, a fény ereje teljesen legyengült. A világ, amit addig egység uralt, szétszakadt, és a részek már nem tudtak egymás létezéséről. Bár nem is érdekelte a városokat a többiek sorsa, mindegyikük csak magáért aggódott. Így végleg az örök magányba sodródtak.

Ahogy a városok fénye gyengült, úgy erősödött a sötétség. Ha a fény pereme mentén egy magányos ember állt, hallhatta a sötétség hangját, miként csábítja a biztos fény elhagyására. Ezért az embereknek meg lett tiltva a fény peremén való élés, csupán pár csapat merészkedett oda, ők is csak a fény erejének felmérése végett. 

Egy ilyen város lakója történetünk hőse is. Aki mindent elveszített, amit ember elveszíthet. Fiatal lévén, még nem kellene ennyire ismernie az élet árnyoldalát, ő mégis megjárta a poklok poklát. A peremvidék közelén élők sorsát élte ő is. Olyan volt, akinek fél szemmel mindig ébren kellett maradnia és az eget kémlelnie, mert nem tudhatta, mikor is fog a fény meggyengülni, s ez által mikor nyeli el végleg a sötétség. 

A véradás napja után történt, mikor is a gép túl sok vért kért lakóitól, ezért mindenki le volt gyengülve. Hősünk még idejében fölkelt, s elmenekült, de családját végleg elnyelte a sötétség, mert már erejük sem volt ahhoz, hogy elfussanak. Mint minden ember, beletörődtek a gondolatba, hogy aminek kezdete van, az egyszer véget is ér. 

Az ilyenkor bevett szokás szerint a túlélőknek 1 hónapig nem kellett a közösség számára dolgoznia, valamint 3 hónapra mentesültek a véradás alól, ezzel kárpótolva az őket ért veszteséget. Bár ez az apróság soha nem tudja betölteni azt a hatalmas ürességet, ami ilyenkor keletkezik.

Így volt ezzel hősünk is. De neki csak rosszat tett, hogy nem dolgozhatott, és így nem lehetett a barátaival, akik napközben végig a városért tettek. Egyedül volt a sok gondolattal, ami a fejében kavargott. Így esett meg, hogy olykor nagy sétákat tett a városban. Figyelte, ahogy az emberek teszik a mindennapi dolgaikat, ahogy a napok összefolynak, s értelmét vesztik a szabad pillanatok. Ahogy a hétfő belefolyt a keddbe, úgy lett a szerdából csütörtök, s végül a hét vége is csak egy újabb hét kezdetét jelentette. Az emberek már régen nem érezték a szabad pillanat varázsát, csupán szolgáltak egy gépet, ami a vérük vette, s egyre kevesebbet adott elvesztett erejükért.

Egy ilyen séta során került hősünk a peremvidékre. Oda, ahol hajdanán a családjával élték mindennapjaikat, oda, ahol most semmi nem látszott, csupán a sötétség, ami lassan megfertőzte az ő szívét is. Ekkor történt először, hogy hallott egy halovány hangot. Az anyja hangja volt az. Arra biztatta, lépjen ő is a sötétségbe.  Azt suttogta, hogy ott újra együtt lehetnek, hogy odaát minden szebb, mint a fény világában. Hősünk először megriadt s elfutott. De ahogy teltek a napok, s múltak a hetek, mindig visszajárt a peremhez, hogy hallja szerettei hangját. Valami belső késztetés sugallta ezt neki, meg kellet tennie. Egészen addig, míg egy nap megtette az utolsó lépést.

Elengedte a fény világát, s belépett a sötétségbe. Meglepte, amit látott. Előtte volt egész családja, s a sötétség nem volt sehol, csupán a nap fényének mellegét érezte bőrén. Ez furcsa is volt számára, hiszen eddig ilyet még soha nem érzett. A gép fénye nem adott meleget, csak világított hideg tűzként. Egy öreg bölcs lépett elé, s kezdett lágy duruzsoló hangon beszélni hozzá. Az igazság volt az: 

Oh, gyermek! Te, ki eddig a hamis fényben éltél! Érzed már mekkora is a tévedés, amiben eddigi életedet élted? Hogyan is hihetted, hogy egy gép fénye a helyes? Eddig csupán a hamis fény illúziója miatt nem láttad a valódi fényt. Csupán egy árnyat láttál, mert ezt akarták tőled. Egy olyan gép, mi emberek vérén él, hogyan is lehetne jó? Hogy lehet jó az, amiért ártatlan embereknek a vérüket kell adniuk, s leélni embertelenül, robotként életük? Mi értelme van vért áldozni egy olyan gépnek, ami miatt így is emberek vesznek oda? Feltetted-e már magadnak a nagy kérdés? Érdemes-e úgy élned, hogy rabként szenvedsz, s az élet valódi szépségét soha fel nem fedezed? Jó dolog-e úgy élni, hogy csak szolgálsz, de jutalmát soha nem érzed? Érdemes-e azért küzdened, hogy csak a holnapban újra küzdhess? Sokatok eldobta életét, s halt meg úgy, hogy soha nem látta az élet szebbik oldalát. Azért vagytok a földön, hogy éljetek, s nem azért, hogy életetekből más éljen. 

A bölcs e szó után megfordult, s elvonult. Sok helyen kellet még e szavakat kiejtenie, még sok szív várt arra, hogy az igaz fény legyen lakosa. 

Ezek után történetünk hőse visszatért a peremvidékre. De immár ő is, mint egy suttogó hang, aki hirdette az igét. Miszerint az, mit nem ismersz, nem gonosz, s mit sötétnek látsz, olykor maga az élet. Csak merned kell lépni s nem egy olyan gépet szolgálni, mi véred szívja, s mégsem tesz semmit érted, csupán hamis fényben éltet. 

Egy gondolatom

Vajon az ösztön oda vezeti az embert ahol a helye van? Hiába gondolja magát kevesebbnek mégis a szív szól, hogy küzdj. Miért hallgatsz a saját félelmeidre mikor a sorsod üzen neked! Tudod hol a helyed, mégsem mersz leülni a trónra! Király vagy a saját életedbe csak merned kell uralkodni.

Auchan teszt

Hát akkor beszélek egy kicsit az Auchan felvételi tesztjéről. Meg arról, hogy én azt az egészet megéltem. Szóval kicsit megint több lesz a személyes élmény mint maga a tény, de ha már eddig is követtél és olvastál tőlem akkor rá jöhetsz, hogy nálam ez a megszokott, meg az ilyen nagyon többszörösen összetett mondatok.

Az önéletrajzom leadásának hetén már fel is hívtak, hogy megkapták az önéletrajzom és fáradjak be egy hétfői napon egyre. Teljesen pozitív, hogy ilyen gyorsan lereagálták le a helyzetet mert hát megszoktam én már a több hetes várakozást, míg valaki rá jön arra, hogy reagálni is kellene.

Hát én mint mindig most is kicsit hamarabb érkeztem és már fél egykor a hátsó dolgozói bejárat előtt vártam a sorsom. Mikor sikeresen bejutottam az épületbe és beszélgettem egy kedves biztonsági lánykával (kedvesnek tényleg kedves volt, de talán a lányka kicsit erős kifejezés) közölte, hogy kicsit benéztem valamit mert a teszt írás háromkor lesz. Első számú jó tanácsom: Bármi legyen, jegyzetelj!

Na hát a szabad időmbe a boltba járkáltam és ittam valamennyi energia italt, jó dolog ha az ember felpörgeti magát,nem? :P Hát nálam nagyon nem, ilyenkor a szokásosnál is bolondabb vagyok (vagy ahogy azt a bájos arcú szemre való női ismerőseim mondanák, dilis), az energia italnál csak az alkohol ami hülyébbé tesz, de az igazi kemény dolog a kettő keverése… ott nincs kegyelem a jó ízlésnek. 

Elég szép kis tömeg össze gyűlt és vártuk a sorunk. Vissza térve a Zepterre itt kevés volt a szemre való női jelentkező, de azért akadt. Gyerekek ott is egy olyan szép sötét hajú, szép popsival megáldott, jó képességű lányka volt… áh, így kifejezetten könnyű mosolyogni  ;)

Na de felhaladtunk és megkaptuk az első tesztlapot. Egyszerű háromtagú számtani műveletek. De viszont rohadt sok és nagyon kevés idővel. Még nekem se sikerült megcsinálnom mindet, pedig gyakorlatom van. Egy előző munkahelyem egy általános suli volt és amikor rá jöttem, hogy van olyan elsős aki gyorsabban számol mint én… nos akkor kicsit össze kaptam magam és rá gyúrtam a fejben gyorsan számolásra. Az idő viszont tényleg ritka kevés, azt hiszem valami 5-6 darabot én se tudtam megoldani, de a maradék 3 A/4-es oldalt igen. 

Viszont a következő teszt kifogott rajtam. Az idő ismét nagyon kevés és 3 fajta feladattal bombáznak egy teszten belül.
Első volt a húzd a vonalat úgy hogy ne érjen hozzá a fekete részhez, valamint ne emeld fel a tollad. Hát ezt a részt sikerült alig pár hibával teljesítenem. Büszkén vállon is veregettem magam, de a következő az sokkolt. Egy A/4-es lap teli kicsi kockákkal amibe szabályos pipát kellet rajzolni, úgy hogy nem lép ki a keretből… Ha én ezt tudom nem, hogy egy hegyesebb ceruzát viszek, de alsó hangon 3-4 elsős és másodikos kisdiákot is. Ők ilyen téren lehagynak, mondhatni van olyan másodikos aki nem rajzol szebben mint én. Oké, az anime szemekkel és szigorúan egyszerű arcokkal még egy kicsit le tudtam őket nyűgözni, de ennyi. Ez is több hónap kemény munkájának gyümölcse.
A harmadik oldalon pedig volt csomó pici láncba össze kötött háromszög amikbe egy pontot kellet rakni. Szigorúan csak a közepébe és sorba haladva. Na ebbe a feladat sorba nagyon sok kis kockám maradt pipa nélkül és még több kis háromszöget nem rontottam meg.

Harmadik lapon szintén 3 A/4-es lap teli egy fajta feladattal. Ez a feladat pedig röviden valahogy így nézet ki. Fogtak egy alakzatot, feldarabolták, a darabjait összekeverték és ez szerepelt az első kockába. Utána 3 másik kocka benne a lehetséges eredeti formákkal. Az idő persze itt is nagyon kevés, de nem nekem. Amennyit én legóztam abba az időben mikor még alacsony voltam és persze ha hozzá vesszük azt amennyit mostanában minecraft-tam, ez így nem jelentett kihívást. Már az idő felénél néztem ki a fejemből és magamba énekelgettem. Közbe a többiek vért izzadva szenvedtek a megfelelő forma kiválasztásával.  

Az utolsó feladat sorba kaptunk egy csomó kérdést amire spontán(!) kellet válaszolni. Nem értem az embereket, mindenki ott ült felette és agyalt, mit is írjon. Én spontán voltam, de aki ismer tudja, hogy én mind-e mellet spontán hülye is vagyok. Nagyon kevés előre kigondolt válaszom van, általában kimondom az első gondolatot ami eszembe jut. Mondjuk ezt nem igen kellene, mert így vissza gondolva nem értem, miért is vagyok én még életbe? Na de vissza a kérdésekre. Bevallom férfiasan nem emlékszem rájuk pedig ritka kretén kérdések voltak, talán így utólag vissza kellene mennem és megkérdeznem, hogy ez mégis mire volt jó? Egy kérdés éget be a memóriámba és arra kifejezetten tudom, hogy nem az első gondolatomat írtam:

„Egy barátja felhívja önt és arról kérdezi melyik ruháját vegye fel a délutáni közös időtöltésükre.”

Na amikor én ezt elolvastam elröhögtem magam. A valódi spontán válaszom valahogy így hangzott volna:

„ Édes, nem ismered te az én barátaimat, ők viszont ismernek engem , kizárt, hogy engem hívjanak divat tanácsért. Tudják, hogy én és a divat nem hogy köszönő viszonyba nem vagyunk, de ős ellenség szinten vagyunk. Annak idején az osztályom 2-3 hétig győzködött mire rá vettek, hogy ne fekete sport cipőbe menjek már szóbelizni.” 

Ide ehelyett valami megszokottat írtam, de közbe eszembe jutott még egy kérdés ahol viszont tényleg az első gondolatom írtam le. 

„Barátaival már hetek óta egy közös programot szervez, valami közbe jön, hogyan reagál.”

A teljesen őszinte válaszom: „Mi a barát nem tervezünk előre, teljesen spontán csinálunk mindent, 3 napnál előrébb nagyon ritkán tervezünk.” (Tényleg jutassátok eszembe, hogy a Hegyalját is írjam ki magamból) 

Röviden ennyi volt a teszt, remélem tanultatok belőle valamit és ti már felkészültebben vetitek bele magatokat. Az Auchan dicséretére legyen mondva nagyon gyorsan reagáltak és tényleg hamar vissza hívtak nem csak a teszt előtt, de után is. Hiperek szempontjából ők a leggyorsabbak.

Ennyi voltam mára 

Legyetek jók