A Világ- Bevezető

Egy új novella sorozatot kezdek, egyelőre csak terv, hogy sorozat lesz belőle ugyan, de ha már a bevezetőt megírtam fel is tehetem. Tudom nem valami sok, de határozottan kevés, de remélem elnyeri olvasóim tetszését :)

A Világ

Bevezető

Sok minden van ezen a földön amit ismerni vélünk, sok minden van amit ismeretlennek sorolunk. Vannak akik hisznek a világ egyetem tisztító erejében, mások a sötét anyag terjedésében. Olykor látnak más lényeket messzi világok hírnökeit, de mások ismételten azt vallják, hogy ez messze menő tévedés csupán. Mások szerint a jövő hírnökei akik új tudásukkal a múltat szemlélik.

Vajon létezik a lélek? Oly sokan keresnek erre tudományos választ, míg mások a vallásuk alapjának tekintik az egészet. A vándorló erő ami bejárja az egész világot, tudást gyűjt és életről életre járva megtapasztalja mindazt amit e földi lét számára tartogathat. Olykor találkozunk olyanokkal akiket még soha sem láttunk mégis úgy érezzük ezer éve már össze folyt már lelkünk. Barátság, Szerelem mi olykor életeken is átívelve lobban életre az első szempillantásra.

Angyalok és Démonok vívják Ősi csatájuk a földön? Angyalok kik óvják törékeny életünk. S ott vannak a Démonok kik a szabad akarat illúziójával csábítnak bűnre minket. S hogy miért is folyik a harcuk? Talán ez a haldokló bolygó uralmáért? A lelkekben dúló hatalomért? Vagy csupán egy Ősi játék amit senki nem ért meg igazán?

Megannyi más rejtély övezi ezt a rövid földi létet, amit leélünk. Még is ezer és ezer élet is kevés lehet a világ teljes megértéséhez? Mi is hát a valódi igazság? Hát minden és egyben semmi. Minden mit egyszer megálmodott egy kreatív elme, valahol valóra vált és új életbe kezdet. Egyben semmivé válik a reggeli ébredésével és tovaszáll az illúziók csalóka oltárán.

Bár csak így lenne. Bár minden álom csak álom maradna. Bár minden rém ott lenne mélyen az elme legmélyén bezárva… olyan jó lenne, ha ez tényleg így lehetne. Sajnos, nem ez a Világ valódi története. Oly botor módon hisszük ezt, hogy mi álmodunk és az álom csak a fáradt elme szüleménye.

Régen valamikor egyből tudtam a nevem ha kérdezték. Mára már csupán jobb szeretek Névtelen maradni. Egy senki ki elszakítja láncait, s átlépi határait. Enyém a látás mivel megláthatom a megtörténtet, s más életekbe kalandozhatok.

Régen áldásnak gondoltam a látásom, hogy ezzel az Angyalok áldottak meg. Ma már érzem képességem árát. Az áraz amit meg kell fizetnem a Világ Rendjének kedvéért.