A Világ XV Fejezet.

A Világ

XV. Fejezet

Színházi Öngyilkosság

Minden nap ugyan olyan nehéz? Vagy minden nap más módon nehéz? Vagy nem az élet kemény, csak te vagy csicska? Sok megközelítése van a nehéz időszakoknak. Meg annyi szomorú Léleklenyomat amit már láttam. Tönkre ment életek ezreit csodálhattam végig az elejétől egészen a végső lépésig… Halál… Annyira nem jó érzés látni, hogy mennyire sokan hullnak saját múltjuk emlékeinek kardjába. Egy óriási kard amit olyan egyszerű lenne elkerülni. Vajon tényleg létezik az a bizonyos Kiút a labirintusból, tényleg mindenkinek a kezébe van az a bizonyos Aranyfonál ami kivezet a saját sorsunk által tákolt átláthatatlan Labirintusból?

Jómagam úgy vettem észre, hogy igen is ott van… sok fajtásam van aki nem tud élni az adományával és átok ként fogja fel. Persze én is rettegek a Tébolytól ami rám vár, de nem utasítom vissza a szemem. Még egyszer se kapartam ki egyiket se pedig gyengébb perceimbe megfordult a fejembe. A minden látó aki a Látás helyet a Vakságot választaná… ez azért elég szép képet fest A Világról nem? Elég szomorú, hogy néha még én se akarom látni. Ugyan akkor azok a „Szörnyek” akik elfogadták az Adományt sokkal kiegyensúlyozottabbak lettek. Valamiért azok a Szörnyek akik magukra találtak mégis képesek teljes életre. Egy olyan életre amit boldogan tudnak lezárni.

Véleményem szerint az átlag emberek kezébe is ott van ez a „Fegyver” amivel küzdhetnek a Sors kegyetlen csapásai ellen. Egy olyan fegyver ami ott van mindenkibe és mégis csak nagyon kevesen merik rá kinyitni a szeműk. Olyan kevés Embert látni ami akár életének egy kis darabját is ennek szánja. Ez nem más mint a belső Vágy. Mindenkinek van valamije ami örömmel tölti el, amivel eléri a Zent és megleli a békéjét. Bár a Világ rengeteg káros pót szenvedélyt add nekünk, mégis még ott van az igazi szenvedély amivel az Ember Alkothat. A Teremtés csodája ami nekik megadatott. teremteni valami Újat… Egy olyan értéket amiben ott van az ő Lelke… a Lélek ami olyan messzire visz mindenkit.

Mennyi szép gondolat ez tőlem, én magam se vagyok hozzá szokva, hogy a Névtelen ennyire optimistán álljon A Világhoz. Ezek a hulladék emberekhez akiket megvett, akiktől retteg… miért beszélek magamról kívülálló ként? Önmagamat jellemzem, kezdek klinikai példája lenni az elmeháborodottnak. Helló Téboly, rég találkoztunk…

Szerencsémre egy Léleklenyomat kizökkentett a gondolatmenetemből. Az utcán sétálva mi szemetet nem talál az ember ha kinyitja a szét? Egy egyszerű pengető. Normál esetbe azt mondanám, hogy egy zenész megint elhagyta a pengetőjét. Végül is aki gitározik az tudja miről is beszélek… egy átlag Gitárosnak nyakig kellene járnia a pengetőkbe ha hírtelen az összes eltűnt darab előkerülne. Én is rengeteget elhagytam már, ahhoz képest, hogy nem is vagyok valami nagy Rock sztár. Nos, de lássuk mi vár rám. Nocsak már nem is aggaszt a Téboly? Ha már az se fog aggasztani, hogy nem aggaszt akkor tényleg nagy gáz van… de vajon akkor ez érdekelni fog? Felveszem a pengetőt és átjár a szokásos bizsergés, érzem ahogy a Léleklenyomat átjárja a testem és kezdődik a vetítés. Csapó egy, első felvonás…

Elértem a tökéletes nap fogalmát. Reggel arra keltem, hogy egy gyönyörű nő szuszog mellette. Egy pártalan szépség. Hogy is hívták? Zsófi, vagy Zsóka? Tuti, hogy valami Zs, vagy Z? Talán Zita. Na jó, úgy is mestere vagyok annak hogyan is kell valakivel úgy beszélni, hogy nem tudom a nevét, több éves gyakorlat teszi. Ez a szépség a reggeli torna után még reggelit is készített. Egy nagyon finom reggelit, tápláló és finom, ritka párosítás, oda figyel az egészségemre és egyből le is mozogjuk. Lehet Szandinak hívták, az S és a Z tuti szerepelt a nevébe… Lényegtelen

Egy ilyen páratlan reggel után a délelőtt se telhet rosszabbul. Mást se csinálok csak nyúzom a húrokat. Játszok az én igaz szerelmemen Karenen. Minden pasi csaj nevet ad a gitárjának nem? Ez így logikus, mégis csak egy intim kapcsolat ez Zenész és Hangszere között… Plusz volt egy Kati az életembe akire tök jól belehetet hangolni a gitárt, mindig A-mollon duruzsolt szex után… vagy lehet Andi volt? Soha nem volt valami jó a memóriám… Imádok a Gitáromon játszani ez egy páratlan érzés, kienged belőlem mindet amit elfojtok magamba, utána sokkal tisztább a fejem és a lelkem.

Az ebédem a kedvenc kávéházamba töltöttem és ma még a csini szöszi pincérnő is volt bent. Mázlis ez a napom. Nem tudom, hogy kötelességből tűri vagy tényleg nem zavarja, hogy folyamatosan Szöszinek hívom… lehet van egy távoli Indián rokonom és innen jön ez a zseniális névadási képességem. Mennyivel egyszerűbb megjegyezni egy nevet egy jelző alapján? Szőke haj egyenlő szöszi, hát nem zseniálisan egyszerű? Szeretek ide járni, a kávé isteni és a kis sütijük is egész jó. A jó felszolgáló társasság már csak hab a tortán. Finom nyalogatni való tejszínhab. Kávézás után találkozok a következő barátnőm. Az ő nevét már könnyű megjegyezni. Cukor popsi. Na jó ez se egy valódi név, de tőlem pont ennyi várható. A névadás itt teljesen indokolt. Olyan harapni való feneke van, hogy egyszer kétszer muszáj voltam felspékelni egy kis tejszínhabbal… amit ugye fel kell nyalni mert ha sokáig ott hagyod nagyon fog ragadni… ilyen téren ez a 22-es csapdája, ha lenyalod rendesen utána élvezetes a szex, ha nem akkor előtte el kell menni zuhanyozni és olyat még nem hallottam, hogy a közös zuhany után valaki ne mocskosabban jöjjön ki mint ahogy bement. Imádom az ilyen pozitív következmény hurkokat.

Végig múlatjuk a délutánt. Egy kis mozi, vásárolgatás, séta a parkba és szex az erdőbe. Van valami magával ragadó a nyílt helyen történő szeretkezéseknek, csodálom is, hogy még nem lettem feljelentve közszemérem sértésért. De szép életem is volt…

Cukor popsival nagyon jól telik az idő. Ez egy nagyon szép nap még egy kis csónakázásra is jut idő. Szégyellném magam ha ez a vizes helyszínnél ne sütném el a lehet búvárkodni poénom. Az nem én lennék, ha ilyesmi történne lőjetek le. Utána jöhet egy jó kiadós kajálás. Nagyon sok energia el megy az ilyen szép pillanatokra mint ez is. Még szerencse, hogy a rendszeres testmozgásformába tart.

Közeleg az este. Majdnem tökéletes a mai nap. Kár, hogy a színházba nem jutottam el. Az egyik kedvencem játsszák ma. Black Comedy, igazi klasszikus ajánlanám mindenkinek. Mondjuk erre is egy nő vett rá először… meg se próbálom felidézni a nevét, esélytelennek érzem a témát. Egyre közelebb ér az éjfél. A maradék időmet emlékezéssel töltöm.

Nagyon boldog életem volt, a Családom jó módba élet. Mindenem meg volt nekem és a testvéreimnek. Én voltam a legjobb tesó. Mondjuk egy olyan családba akiket kézen fogva kísér a szerencse nem nehéz jó tesónak lenni. Bármibe fogtunk az sikerült. Mindig jött egy szerencsés fordulat aminek hála a leglehetetlenebb helyzetbe is a lehető legjobbnál is jobb módon kerültünk ki. Mi tényleg nem ismertük a Vereség fogalmát. Nagyszerű család ez a miénk, egy apró sötét titokkal. Talán annyira nem is nevezhető aprónak. Réges-régen a családom alkut kötött egy Démonnal. Akkor is már elég rafinált őseim voltak. Nem pénzt kértek vagy hatalmat ami akkoriba annyira menő volt, nem ők Szerencsét kértek. Egy mindent felülmúló Szerencsét magukra ős az őket követő generációkra.

Nagyon zseniális gondolat, de meg van az ára. Minden generáció legidősebb fiának az életébe kerül. Hát igen az emancipáció akkoriban még nem élte fénykorát. A legidősebb fiúgyermek élete, de nem akárhogy. Ennek a fiúnak meg kell kóstolnia az élet szépségeit, ő is birtokolja a Család Szerencséjét, de el kell dobnia az életét. Saját akaratából meg kell halnia a családjáért. Miért pont a legidősebb? Mikor az összes régi mesébe a legkisebb királyfi menti meg a világot? Egyszerű, a legidősebb fix, a legkisebb tesónál mindig születhet egy fiatalabb, de a legidősebbnél viszonylag ritkábban születik idősebb…   A mai egy igazán szerencsés napom. Szép nap a halára. Itt az ideje eldobni az életemet.

Már elég régen eldöntöttem, hogyan is akarom eldobni az életem. Persze sok tipp jött a családtól, ki és hogyan csinálta, de nem fogom egy pisztoly csövét a számba venni, ahhoz szoktam, hogy az én stukkerem csöve kerül mások szájába, nem most leszek a nyalóka másik végén. Persze ott van a gyógyszer is, de abba meg nincs semmi stílus. Az ablakból kiugrás se adja, az én szerencsémmel az lenne a vége, hogy túlélem. De van egy elegáns és az én életstílusomhoz nagyon is passzoló. Felvágott erekkel a halálba táncolni magam. Szerencsére volt annak a bizonyos Démoni megállapodásnak egy záradéka is. A legidősebb fiú nem érzi a fájdalmat amikor elhatározza, hogy végez magával. Mégis csak volt az őseimnek szíve, ez nagyban megkönnyíti a helyzetet.

Előkészítem a legélesebb késem. Jó éles, tesztelten egy szalonnán. Nagyon is jól vág. Ezután bekészítek egy negyed órás válogatást. Egy jó kis dance zene, a kedvencem és mért pont tizenöt perc? Nos ez egyszerű, ennyi ideig tart a súlyos vérveszteségnél az eszmélet vesztés. Még se kellene az, hogy itt egész nap megy a zene én meg holtan fekszem, nagy kicseszés lenne a szomszédokkal. Ami meg a mentőket illeti. Holnap jön a Családom, tudják, hogy ma teszem meg. Véletlen rám találnak és meg is lesz az öngyilkosság. Senki nem fog gyanakodni és a Családom is tiszta marad.

Zene indul. Sweet Dreams. Annyira adja magát nem? Ide van kitalálva. Elég nehéz volt egy negyedórás össze állítást találni. De nekem sikerült… milyen meglepő hogy a Szerencse fia valamit szerencsésen megtalál nem? Mint hogy mindig tudom mit kell mondani, minden bugyiba bemászok a megfelelő szóval vagy a véletlenek egybeesésével. A Szerencse sokkal nagyobb tényező mint azt bárki mondja. Ez egy mozgató rugó… még ha ilyen magas is az ára, a Család az első.

3-3-5-3 a jól ismert tab. Érzem ahogy a zene átjárja a testem. A kés a jobb kezembe, oda illesztem a bal csuklómra és egy határozott mozdulattal felvágom az ereim a karom közepéig. Amíg még van erő a bal kezembe megcsinálom ugyan ezt a jobbon. Első jó hír, hogy tényleg nem érzek fájdalmat. Ez hasznos, tényleg igaza volt a szüleimnek. Kezdtem attól félni, hogy ez csak kamú mégis csak egy gyereknek magyarázzák el, hogy meg kell halnia egy nap a saját kezétől.

A 2. Riffnél jár a szám és már a karjaim a magasba. A Vérem sugárba ömlik körülöttem, de én csak táncolok, élvezem ahogy a forró vérem rácsapódik az arcomra. Ütemre mozgatom a karjaim és a vér körülöttem egyre szélesebb ívbe kezd gyűlni. Nem irigyelem azt aki ezután takarít. Édes álmok… Tényleg beutaztam a világot és a 7 tengert… tényleg mindenki keres valamit… annyira jó ez a szám, már az se zavar ahogy a fejem egyre jobban elnehezedik, csak érzem az ütemet… a saját vérembe úszok. Érzem az ízét. Édes… ez az én másik nagy ritkaságom, édes a vérem. Szinte már kortyolom ezt az édes nedűt… annyira Isteni ez a pillanat. A tökéletes nap tökéletes lezárása. A karjaim teljesen elnehezednek, de nem érdekel, csak táncolok élvezem teljes szívemmel az én utolsó táncom. Nincs bennem semmi félelem, csak a mindent elöntő vágy, hogy még több vért kipréseljek magamból. Minden egyes szívdobbanás egy újabb adag vért küld a levegőbe… az ütemmel együtt gyorsul a szívverésem is. Ütemre próbálom belőni magam. Pocsék zenész lennék ha nem tudnám magam ütemre állítani. Tisztelem én az ütemet, nem lépek, rá. Furcsa, hogy így a végén is csak a hülyeséget ontom, de így vagyok én én. A vágy és élvezet járja át a testem. Olyan kielégülés mint egy jó szex, csak ez tényleg az utolsó táncom lesz…

A vérem színe még vörösebb ahogy a lámpa fénye rá vetül… csodálom még egy darabig ahogy egyre kisebb ívbe spriccel a vénámból. Vajon lesz utána szivárvány? Erről valahogy nem találtam infót az interneten, bár igaz ami igaz ha lesz is én már nem fogom élvezni.

Elnehezedtek a végtagjaim. Lefekszem a földre a saját édes vörös Vérembe… Mindig is a Vörös volt a gyengém. Vörös bor, Sangria, vörös hús és persze a szép Vörös Nők. Amilyen rozsdás a tető, olyan nedves a pince, hogy ez mekkora igazság!

Fekszem még egy kicsit a vérembe, még nem telt le a 15 perc, de érzem lassan a végem, na így higgyen az ember az internetnek, kamuzik…

Nagyon szép életem volt, még pár kép átvillan. Bíztam benne, hogy a kimaradt jeleneteket vissza nézhetem most, de sajnos ez nem jött össze, pedig jó párszor beléptem már a csillagkapuba. A kezeim nagyon nehezen mozognak, bele se akarok milyen fájdalmat éreznék ha nincs az a záradék. Megmaradt erőmmel még rajzolok egy szmájlit. Na ezzel össze zavarom majd a helyszínelőket. Annyira jellemző ez rám, egy röhögés közepén halok meg…

Na ez ám egy érdekes Léleklenyomat. A Felelőtlen Fiú aki a legfelelősségteljesebb döntést hozza meg a családjáért. Valahol ez mélyen ironikus.