A Világ X. Fejezet

A Világ

X. Fejezet

A Gyűlölet Démona

Egy újabb szép napra virradt az emberiség, egy új nap ami újabb reményeket és álmokat tör majd szét. Persze a magamfajta átkozottak számára ez már megszokott, majdhogy nem már a reményt is elengedtük. Ilyenek vagyunk mi, üresek. Az a rengeteg fájdalom amit láttat velem az átkozott szemem az mi igazából a Tébolyba fog kergetni végül, pontosan tudom hová vezet ez majd, de még sem teszek ellene semmit. Ki kellene vájom mind két szemem, hát ha ez megment attól ami ebbe a rideg Világba elém kerül.

Mondjuk az ürességnek is meg van a maga áldásos hatása. Nem igazán tud már kizökkenteni semmi. Jöhet bármilyen fordulat akkor sem érhet meglepetés. Bármely állásinterjún átcsúszom. Csak arra van szükségem, hogy tudjam mire is van szükségük. Az Üresség legnagyobb előnye, hogy olyan tartalommal töltheti meg az ember amilyennel akarja. Még ha azok hamisak is…

Az a bizonyos érzés ami elönt amikor éjjel álmatlanul fekszem az ágyba. Eltelt egy újabb nap, egy újabb fejezet vagy csupán egy újabb lap életem történetében. Kilátástalanság mindenfelé, a Léleklenyomatok gyötrő képe és persze a Világ nyomása. Sok mindent elvárnak és keveset adnak. Ilyen ez az élet. Persze erre szoktam én mondani, hogy nem az élet kemény, te vagy csicska.

De ezeknek a csicskáknak valami olyasvalamijük van ami a magamfajtának nem adatott meg. Normális élet. A különleges emberek soha nem kívánnak azok lenni, csak olyanok akarnak lenni mint a többiek. Nem attól félnek, hogy lehúzzák maguk közé a normálisak, hanem, hogy soha nem érintheti meg az átlag emberek világát. A zseni is irigyli a bolondok boldogságát, a művész is kiürül miután a koncert véget ér. Katarzis majd mély depresszió. Üresség. Mennyire irigylem azokat az embereket akiket soha nem csókol homlokon az üresség keserű ajkaival.

Ideje egy újabb fejezethez kezdeni életem történetébe, lezárni a régi szállakat még ha azok vissza is hatnak az újabb fejezetekre is. Most egy új történet veszi kezdetét. A Névtelen egy új kollektívába kerül. Nem ismeretlen ez számomra, de a magamfajtáknak ez egy pont ideális állás.

Új kollégáim körében egy érdekes kis papira lettem figyelmes az egyikőjük asztalán. Kíváncsian magamhoz vettem mert a szövegen kívül volt rajta még egy kis apróság. Egy Léleklenyomat. A felírat magáért beszélt ’’ Ha még egyszer ugat az a dög fel lesz akasztva’’. Rá kérdeztem kolléganőmnél mi akar ez lenni. Hosszasan panaszkodott az öreg nyugdíjasról az alsó szintről aki folyton mindenért felvan háborodva és az egész környék szívből utálja. Hát ebből a barátságos kiírásból lenne egy két tippem miért, de még így se tudok ellenállni a kíváncsiságom hívásának. Muszáj látnom mit is rejt ez a kis Léleklenyomat.  Vajon miféle érdekes új élményekbe lesz most részem. Magamhoz veszem a kis lapot és megérintem a Léleklenyomatott. El fog az ismerős bizsergés és már kezdődik is a műsor. Kit érdekel az, hogy egy lépéssel talán ez is közelebb vihet a Tébolyhoz? Lehet, hogy az Ürességnél még az is jobb…

Ez a hülye kutya már megint ugat oda fent, nem hagyja piheni az embert. Nem igaz, hogy nem lehet elhallgatatni azt a dögöt én itt csendre vágyom. Na nem baj majd megyek és a Terikével együtt jól fel jelentjük a közös képviselőnél. Mit képzelnek magukról ezek? Hát állatkert ez? Nem igaz, hogy ezek a mai fiatalok nem tisztelik már az idősebb korosztályt. Bezzeg az én időmben! Na mi még rendes jól nevelt fiatalok voltunk, nem úgy mint ezek a mai semmire való kölykök. Itt sminkelik magukat, meg festik a hajuk és némelyik teli van olyan ronda tetoválásokkal. Biztos drogoznak is. Ezek a semmire valók már nem tudják mi az a kemény munka. Bezzeg én! Negyven évet dolgoztam, én még tudom mi az a kemény munka. Ezek a mai semmirekellők annyit se érnek mint egy két filléres. Jó dolgukba már nem tudják mit csináljanak magukkal.

Itt az ideje elmenni a boltba. Itt van a közelbe egy kis bolt, de ott se tudják, hogyan kell bánni egy magamfajta idős hölggyel. Én itt felveszem a legszebb kalapom, de még annyit se mondanak milyen csinos vagyok. Hát milyen dolog ez? Költöm itt a drága pénzt az én pici nyugdíjamból. Az a nyomorult kormány se képes többet adni. Hát milyen dolog ez már? Hát én ledolgoztam negyven évet. Nekem ennél sokkal több jár! Áh, itt a boltba se veszik semmibe az embert. Itt dolgozik előttem ez a szerencsétlen. Nem képes arrébb menni. Hát kerülgessem itt az én koromba? Na majd most a kis kocsimmal jól neki megyek. Hát ha tanul belőle ez a kis nyomorult, hogy ki itt a főnök! Hát mégis csak én vagyok a vásárló? Hát mit képzel ez? Ki kellene nyalnia a seggem! Még aztán hogy néz ez rám? Mi az hogy így mereszti a szemét? Bocsánatot kellene kérnie amiért az utamba volt! Na meg persze, hogy nincs az akciós vajból! Miért is lenne, ezek a mocskok biztos bent tartják maguknak! Nekünk meg nem adnak semmit. Mennyire semmirevaló egy társasság ez itt. Hát mit hisznek miért jövök én ide? Jól meg is mondom annak a szerencsétlennek a magamét! Még itt leáll elnézést kérni! Ahelyett, hogy itt jártatja a száját jobb lenne, ha hozna az akciós vajból, mert biztos van bent!

Most meg azt várják el, hogy végig álljam a sort! Hát mit képzelnek ezek? Az én koromba itt álldogálni? Hát mindjárt leesik a cukrom! Amúgy is hova siet ez a sok ember? Miért nem érnek rá később jönni? Hát nem látják, hogy itt vagyok? Na nem baj csattogok itt egy kicsit a botommal hát ha végre észre veszik magukat ezek a semmirekellő emberek. Ezek is csak meresztik itt a szemüket! Na várjanak csak előre megyek én. Közbe jól a földhöz verem a botom! Hadd szégyelljék magukat, hogy maguktól nem álltak félre egy ilyen kedves öreg hölgynek, mint én! Erre az egyik kapcarongy megszólal, hogy ’’ Attól még hogy maga megöregedet a Világnak nem kell megváltoznia’’. Hogy merészel ez a kurva ilyet mondani nekem? Hát szart az ilyen pinájára, jól ki is osztom! Hát mit képzel ez itt magáról? Tisztességben megöregedett öregasszonnyal így beszélni?

A pénztárba meg az a kis fiatal vörös hajú ribanc van. A keze is tetovált, hát ez egy tisztséges város volt még az én időmbe! Hogy engedhetik meg, hogy egy ilyen kis riherongy itt dolgozzon? Aztán ez a semmirevaló rám is szól, hogy sorba kellene állnom! Hát kinek képzeli ez már magát? Biztos azért festi magát, mert már a fél városnak széttette a lábát! Én bezzeg megőriztem az ártatlanságom a férjemnek! Ezek a mai fiatalok nem tudják mi az a tisztesség! Még hogyan mereszti ez is a szemét rám! Hát tehetek én róla, hogy a bukszám a táskám alján van? Jó mélyen, ne hogy valami suhanc kilopja a táskámból! Ha elől hagyom ezek a semmirevalók biztosan kirabolnak! A többi ember meg mit türelmetlenkedik itt! Pakolok, de itt sürgetnek, na nem baj most jó erősen arrébb baszom a kosaram, hadd szégyelljék el magukat amiért egy ilyen kedves hölgyet sietettnek. Most is itt meresztik rám a szemüket, ahelyett, hogy valamelyik ide ugrana segíteni! Bezzeg ezt a Vörös szukát tudják bámulni!

A bolt előtt a padon leülök egy kicsit Terikével beszélgetni. Még jó hogy így össze futottunk vásárlás közbe, ő meg arról a folyton vigyorgó fiatal emberről panaszkodik. Az a köcsög egy fiatal kapcarongyot szolgált ki helyette! Aztán meg volt pofája a semmirevalónak olyat mondani, hogy sorba kell állnia Terikmnek! Hát ha én ott lettem volna biztos nem hagyom ennyibe.

Üldögélünk és beszélgetés közbe eszünk egy kis jégkrémet. Épp nagyba arról beszélünk, hogy Tilda milyen aljas volt azzal a jóravaló Mikivel a Barátok  köztben erre oda jön hozzánk egy fiatal mihaszna, hogy ne szemeteljünk! Hát az én koromba álljak fel és menjek el a szemetesig kidobni azt a kis szemetet? Hát ezért fizetik a munkásokat? Hát majd ők felszedik! De ez meg csak mondja! Még jó hogy itt van Terike kutyája Morzsi, rá uszítjuk erre a senkire! Na ebből majd tanul, ahelyett, hogy itt nekünk beszél már rég ki is dobhatta volna helyettünk! Hát nem ez lenne a normális? Az ilyen fiataloknak segíteni kellene az olyan kedves időseknek mint mi! De ez meg csak itt mondja a magáét.

Haza megyek, hát ha kereset az a semmire való fiam. Nem néz az rám soha! Mióta az apja elvállt tőlem azért a kis lótyóért felém se nagyon néz. Pedig jogom van látni az unokáim. Bár amilyen szarpinájú felesége van biztos rossz kölykök azok is! Nem tanulhattak semmit a nagyanyjuktól. Pedig én tudom mi kell egy gyereknek! Erre semmi, ide se néznek, az anyjuk biztos ellenem hangolta őket! Meg mondtam a fiamnak, hogy azzal a nővel ne kezdjen! Nem olyan rendes asszony mint én! Biztos nem tud úgy kézzel mosni mint én! Persze, hogy is tudna ezeknek a mai nőknek már egy csomó gépük van! El vannak kényeztetve, nem olyan talpraesettek mint én!

Az a rohadt dög már megint ugat, na írok én ezeknek egy olyan üzenetet, hogy megemlegetik! Oda ragasztom az ajtójukra ebből majd tanulnak ezek a semmirevalók! Jó hangosan csattogok a botommal, hadd hallja mindenki, hogy itt vagyok, tanulhatnának már valami rendet! Egyik se csenget át hozzám, hogy segíthet-e valamit! Pedig igazán jöhetnének, hát nyugdíjas vagyok!

Vissza érve kis lakásomba bezárom jól az ajtókat, ne hogy itt valami betyár kiraboljon! De valaki már vár bent. Egy sötét hajú, zöld szemű magas férfi talpig feketében. El kezdek kiabálni neki és a botomat lengetve megindulok felé! Hát mit képzel ez itt? Na most jól meg verem!

- Hát mit képzel maga itt!

Megvetően rám néz, majd gúnyos mosollyal rám néz. Mély ,búgó hangon halkan szólal meg.

 - Elég, csend legyen…

Csettint egyet, majd hírtelen minden erő kiszáll a lábamból és összeesem. Ő továbbra is gúnyos mosollyal az arcán néz rám és azon a mélyen búgó hangján halkan beszél hozzám.

- Tudja vén banya nem akarok olyan udvariatlan lenni mint maga. Bár tudom önnek régen volt már az óvoda vagy a szülei se rendesen tenyésztették, de illik köszöni. Jó napot kívánok, bár rendelkezésemre áll a Világ minden ideje, sajnos ez nem mondható el magáról. Ha lenne még pár évezredünk talán meg tudnám tanítani önnek a köszönés művészetét, bár a bemutatkozás csodájáról, vagy a kulturált viselkedésre való felzárkózásra azt hiszem már nincs reményünk. Tudom, hogy most közbe akarna vágni valamit, de nem igazán fog menni. Jó magam egy a jelenkor szerint gonosznak titulált Démon vagyok. Bár szerény véleményem szerint a gonosz fogalma a korokon át ívelve igencsak más. De azt hiszem most nincs időnk a történelem órára. Én mint a Gyűlölet Démona definiálnám magam, remélem ilyen bonyolult szavakkal nem zavarom össze. Az önt körül vevők gyűlölete hívott ide, bár az mind semmi ahhoz képest ami magába rejlik. Számomra ez egyfajta lakoma, komoly dőzsölés. DE mivel az Ön ideje igencsak fogytán van… mint talán már érzi is a gyomorsava már a nyelőcsövét marja azt hiszem a lényegre térek. Maga ma meg fog halni, de ennyi igazán kevés lenne…

Nem érzem a torkom, nem tudok nyelni. A belemből feltörő sav kezd kifolyni a számon, de nem érzek fájdalmat, hát igen, egy ilyen igazi nő mint én nem érzi meg a fájdalmat…

- Oh milyen aranyos, még most is ilyen sokat képzel magáról? Csak azért nem érzi a fájdalmat mert én nem akarom. A fájdalomtól elájulna és annyi lenne a mókának! De ne rohanjunk ennyire előre, még annyi mondani valóm van. De talán úgy a legjobb ha az elején kezdem. Kezdjük a mai napjánál. A kutyaugatást furcsa mód csak maga hallja meg, szerintem már a legkisebb zajba is a kutyaugatást hallja meg. Pedig az a kutya hangerőben jó eséllyel csak egy ajtóbecsukás hangját éri el. De magának muszáj belekötnie, ön így érzi magát teljesnek. De most térjünk rá a boltra. Beleg gondolt már abba, hogy az eladók talán szóba állnának magával ha nem olyan arcot vágna folyton mint aki most harapott bele egy marék szarba? Gondolom nem látta még magát kívülről, de igazán rémes és ezt nem az ízléstelen sapkája miatt mondom. Úgy az összképre. De menjünk még egy kicsit tovább. Ön képes nekimenni a banyatankjával egy dolgozónak csak azért mert nem megy arrébb egy olyan helyen ahol két ember probléma nélkül elfér egymás mellett? Egyébként annak a dolgozónak családja van, emberek akik haza várják, gyermeke aki szereti. Ön ezt mikor mondhatta el utoljára magáról? Ne, ne most álljon neki ezen gondolkozni, hagyok magának egy kis időt a végén. Tudja mi a kereskedelem lényege? Oh, de buta vagyok, hát most a beszéd nem erőssége. Ha hiszi ha nem a kereskedelem egyik fő alapja, hogy az eladó elad a vevőnek, nem a termék rejtegetése, nem a vevő hülyének nézése, hanem az eladás és legyen bármilyen meglepő, de ha egy termék akciós lehet, hogy egyszer el is fogy! Nem tudom gondolt-e már arra, hogy a boltok nem rendelkeznek végtelen kapacitású raktárral, előfordulhat olyan is a mi univerzumunkba, hogy egy jól megfogható keretek között lévő terület nem tud befogadni végtelen mennyiségű anyagot. Bár lehet, hogy az ön beszűkült elméjének kár magyaráznom. Na de most jöjjön a sor. Ha hiszi hanem, de a föld nevű égitest a nap körül kering, nem pedig ön körül. Lehetséges, hogy azok az emberek akik vásárolnak épp ténylegesen sietnek. Lehet, hogy nekik is véges az idejük, talán előfordulhat, hogy nekik is huszonnégy órából áll egy nap. Persze Ön annyira értetlen, hogy ezt kár is bővebben kifejteni. Na de az egyik kedvenc részem jön. A szép Vörös lány. Attól még, hogy egy nő szép nem azt jelenti, hogy kurva is. Bár ezt ön mint a szépség terén kívülálló nem tudhatja. Bár nem lenne szabad elárulok pár dolgot arról a Vörös lányról. Az iskola mellett dolgozik és szabadidejének jó részét a testvéreivel tölti. Önnel ellentétbe nem azért mert muszáj, hanem mert Szereti őket. De akárcsak arról milyen szépnek lenni arról se nagyon hiszem, hogy van tudomása milyen is szeretni. Ezért is hagyta el a férje. Olyat talált akivel egyenrangú társként élhet és nem egy elnyomó diktatúrába. A fia is ezért nem jön ide, folyton kioktatja az életével kapcsolatba, mint ha maga bármit is jobban tudna. Kár, hogy a Világról alkotott képe igencsak hibás, de még nagyobb probléma, hogy az énképe is ilyen. Egy képmutatószülőt a gyermeke se fog tisztelni. Ezért se láthatja az unokáját, a Fia nem akarja, hogy őt is megfertőzze. Jobb életet akar neki annál mint amit az ön közreműködésével elérhet. Nem tudom, hogyan lehet ilyen értelmes Fia ha maga ennyire elviselhetetlen. Napokig tudnám még elemezni az életét, de azt hiszem ez is épp elég. Itt fog meghalni egyedül, ha lennének barátai talán még életbe maradhatna… Tudom, tudom, hogy most Terikére gondol, de igazából nem nevezném önöket barátoknak. Ő is ugyan olyan mint maga ezért vannak meg ilyen jól. Hiszen csak folyton szapulnak mindenkit. Képesek még egy fiktív személyt is szapulni csak, hogy legyen valakit bántaniuk. Folyton bántanak valakit nehogy véletlen szembesüljenek azzal, hogy maguk mennyire selejtek. Folyamatosan igyekeznek másokba a rosszat látni, hogy így maguk többnek érezhessük magukat. De épp olyan selejtesek lesznek utána is… Most pedig a padlón fekve még van egy kis ideje elgondolkozni az életén… Most mennem kell, nemsoká meg kell jelennem az ön barátnőjénél is. Az ő élete is ennyire szánalmasan üres mint a magáé…

Csak fekszem a padlón és nem akarom elhinni ezt. Én nem ilyen vagyok! Ez nem igaz… Vagy mégis?

Az emlék véget ér, újra a saját testem élvezhetem. Érdekes, hogy manapság a Démonok mennyire közhasznú munkát végeznek. Az a bolt a Városba van, talán érdemes lenne benéznem oda. Meg kell vigasztalnom szegény dolgozókat, biztosan nehezen viselik a Csattogós néni hiányát és ha szerencsém lesz még a saját szememmel is megnézhetem ezt a Vörös lányt. Egy biztos, ha én ilyen leszek öregen… valaki lőjön le…