Vallomás

Vallomás

Ki zártam most már a világot
Bentre vezet irányom

Feltárom lelkem minden zugát
S keresem bajom okát

Van ki elment végleg
Magával vitte őt a végzet

Van kit a szerelem ragadott el
Elmémbe oly gyakran keresem fel

Van kitől szívem elzártam
S van akinek kitártam

Van olyan reggel
Mikor fáj a sebhely

S van olyan éj
Mikor szívem fél

Találtam már békét
De ontottam más vérét

Gyenge voltam mikor kellettem
S így örökre elvesztettem

Azt hittem régen erőm végtelen
Ez okozta hát végzetem

Elbuktam mint gyógyító mester
S szívem így keseredett el

Azóta más szeretnék lenni
Ki már senkit nem fog elveszteni

Magamtól tovább nem futhatok
Ez az én igazi kudarcom

Nagy döntései az estnek
Reggelre mind elvesznek

Tudom mit kell hát tennem
Önmagam örökre elengednem