A Világ
VIII. Fejezet
Az Ezüst Liliom
Egy
borús hűvös napra ébredtem. Az a tipikus idő amikor nagyon semmihez nincs kedve
az embernek, amikor az eső még épp nem esik de ott van a levegőben az össze
téveszthetetlen illata. Ezek pont olyan napok amikor jó hátradőlni és meditálni
az élet nagy dolgain, persze egy kis sörrel a kézbe még ez a régi tradicionális
dolog is sokkal könnyebben megy, valahogy ilyenkor az elmém feszetlenebb
szinten tudod mozogni, nincs semmi ami vissza fogja. Még a félelem se az
állandó Tébolytól.
Az ilyen napok vajon ezért vannak? Erre lett
kitalálva, hogy hátra dőljön az ember és gondolkozzon egy kicsit? Miért van az,
ha van időm magamra és elmém szabadon szárnyal a saját sorsomon mindig egy
valamire lyukadok ki? Miért születtem ilyennek? Vajon valahol a világon van
olyan aki képes engem így elfogadni és szeretni? Vajon a Sors miért babrált ki
ennyire velem? Egy szörny vagyok a mai világban ahol a hozzám hasonlókat
üldözik. A magam fajtának vajon jár a család boldogsága? Mi történik ha egyszer
tényleg elönt a Téboly és én végleg ott maradok? Bántanám az általam imádott
nőt? Képes lennék ártani neki? Nem tudom mi váll a Téboly másik oldalán, ezért
is szabotálhatom minden kapcsolatom. Régen még csak a kapcsolatba szabotáltam
magam, éreztem hogy baj van, de elfordítottam a szemem, az én szemem ami
MINDENT lát…
Manapság
már máshogy megy, kifejezetten olyanokat választok akiknél nincs esélyem… Nem
vagyok az esete? Nekem való! Párja van már régóta? Miért is fognám magam
vissza! Másik városba költözik? Épp ideje beleszeretnem. Esetleg ez mind
egyszerre? Na ezt nevezném én igazi Szerelemnek…
Ez
vagyok Én, a mindent látó vak, aki mindenki sorsát látja csupán a saját jövője
rejtély. Mennyivel egyszerűbb lenne tudni ki is az akit nekem szánt a sors. Aki
normális az nem is sejtheti mekkora teher ez, még ha meg is találnám az igazit
vajon egy magamfajtának lesz valaha gyereke? Egy kicsi belőlem és remélem jó
sok abból akit életem szerelmének választottam. Egy csepp élet egy búja éjszaka
gyümölcse. Melegséggel önti el a szívem ez a gondolat milyen szép is lehet ez,
milyen jó is lenne ha ez járna nekem, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy rám
már csak a magány vár…
Elfogyott
a söröm, ez már komoly probléma, de ez ellen tudok tenni. A sarki bolt sör
kínálata elég jó, legalább is ilyen gyors vészhelyzetekre tökéletes, az eső se
esik még szóval itt az ideje elindulnom. Egy finom kis sör és talán végre
meglelem a saját válaszom. A saját válaszon a kérdésre amire várom a választ.
Vajon leszek még igazán szerelmes valakibe aki annyira szeret mint én őt?
A bolt közelében láttok valami igazán érdekeset, egy vércsepp a fűbe, igazán ritkaság, hogy nem egy tárgyhoz ragad hozzá a Léleklenyomat hanem az utolsó csepp vérhez. De történt itt valami? Arról tudnom kellene, mégis csak itt lakom a közelbe. Persze a jó öreg kíváncsiságomnak most se tudok ellenállni, talán jobb is lenne ha végre elragadna a Téboly, legalább ilyesmiken nem kellene agyalnom többet. Szinte sóvárogva veszem magamhoz a Léleklenyomatott, hát ha végre ez lesz az ami megoldja a gondjaim és én végre elveszek a Sötétségben.
Egy újabb küldetés a Pengék Bizottságában.
Egy szervezet ami létezik mégis árnyék a világ szeme előtt. Mi vagyunk a sötétség
mely nélkül a fény már rég nem lenne, az árny ami a pengét fogva végez a
dicstelenekkel. A világ egyensúlyáért felelős szerv ami sötétségbe hull a
fényért, az szükséges áldozat a jóért amit a világ megérdemel. A hozzám hasonló
nincstelenek családja ez a hely, minket neveltek fel erre a célra, tudván, hogy
életünk értéktelen így adunk neki értelmet.
Szervezetünk régi tradíciókra épül ami a
világot óvja. Mi vagyunk a kés a sötétbe ami átvág mindent ami útjába áll. Épp
ezért a mai modern korban se használunk lőfegyvert. Csak és kizárólag néma
fegyvereket alkalmazunk, kések, kardok és íjjak sora áll rendelkezésünkre. Régi
módinak tűnhet, de egy zajos világba a hangtalanság igazi áldás. Csendbe
mozgunk és némán gyilkolunk. Három fős csapatokat mozgunk. Nem sok, így az
ellenség számára észrevétlenek maradhatunk, de épp elég, hogy a célpontokat
kiiktassuk. Ez a Pengék Bizottsága.
A mai küldetésünk egy Kóbor levadászása. A
Kóbor nevet azok a kibukottak kapják akiket a Pengék Bizottsága nem talál elég
jónak a szolgálatra és ezért eltávolításra kerülnek. Legtöbb esetbe a
képzésüket végző Mester dolga ez, de olykor egy kettő el tudd szökni a kiképző
bázisról. Ekkor jövünk mi, ez afféle jutalom számunkra.
A Csapaton belül én viselem az Egyes nevet. Kettes
páratlan támogatom míg, Hármas a meglepetések mestere. Egy normális küldetésbe
Hármas dolga a közvetlen testőrség elintézése, míg én és Kettes közösen végzünk
a célponttal és megtisztítjuk a kilépési pontot. De a mai egy teljesen más
helyzet. jó eséllyel Hármas egyből ki is végzi, nekem csupán végig kell néznem
a küldetést. Rutin munka rutin, alig négy perc támadás és távozás. Utána jönnek
a takarítok és eltűntetik a hullát. Egy ilyen holttest is sokat elárulhat a
képzési technikáinkról és ki tudja mennyi tudást hord még egy ilyen Kóbor teste
is, jobb ha nem kerül illetéktelen kezekbe.
Megkaptuk a rajtaütés helyszínét. Biztos
helyre bújunk és várjuk a Kóbort. Hiába vagyunk a belvárosba az éjszaka leple
elég lesz, az esetleges szemtanukról majd a takarítok gondoskodnak, nekünk csak
a célpontra kell figyelnünk aki most tűnt fel az úton. Nincs a közelbe egy
civil se esélytelen, hogy észre vegyen minket. Hármas helyzete pont optimális a
hátba támadáshoz, távolság négy méter és megindul. Tökéletes mint mindig, nesztelen
és gyors. Pont ezek a tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy levadássza a célpont testőrségét,
de mivel az itt nincs így egyenest a célpontra mehet. Nekünk Kettessel itt már
igazán semmi dolgunk nincs. Csak figyelünk és ha kell eltereljük a civilek
figyelmét.
Hármas a célpont mögött van és már támad is.
De a támadás vége előtt történik valami. A Kóbor egyetlen gyors fordulattal
szembe kerül Hármassal, majd ezzel a lendülettel megemeli bal karját amivel
kiüti Hármas kezéből a kardot, ami felfelé kezd el szállni. A kard még meg se
fordul teljesen de a Kóbor már elkapja és a lendülettől még mindig mozgó
Hármast hátulról szíven szúrja. Gyors és tiszta szórás, hibátlanul kivitelezve.
Nincs időnk elemezni a mozgását és sebességét mert ránk néz. Lát minket az
álcánk ellenére. Egy valami biztos, felénk indul és a technikájába nincs semmi
felesleges mozdulat vagy elvesztegetett energia.
Kettessel két irányból támadunk rá, ez a
bevett módszer, így előbb utóbb hibázni fog, nem tud két oldalról hatékonyan
védekezni. De ez a Kóbor valami más, a támadásom puszta kézzel védi ki, úgy
hogy a kard lapját elüti a tenyerével. Ez még a kiképzést végző mesterünknek se
sikerült soha. Ilyen sebesség mellet lehetetlenség kiszámolni az ütés pontos
helyét. De ennek a Kóbornak sikerül, csak az ügyességemnek köszönhetem, hogy az
utolsó pillanatba sikerül elkerülnöm az ütését amivel valószínűleg a bordáim
akarta eltörni, Kettes már nem volt ilyen szerencsés. Az ő támadását a
Hármastól szerzet karddal védte ki amiből egy gyors ellentámadással átszúrta
szívét.
Három lépés távolság volt köztünk amikor rám
nézet és megszólat.
-
-Ügyes vagy
ifjú Penge, valószínűleg te lehetsz a csapatba az Egyes számú. Milyen kár, hogy
fiatal korod óta megfosztanak a saját név kiváltságától… Még nagyjából két
percünk lehet a Takarítók érkezéséig, itt az ideje befejeznünk. Soha nem
értettem egyet a Pengék Bizottsága eszméivel. Már rég nem a jó védelméről szól,
csak a hatalomról. Itt az ideje, hogy megismerd a saját technikám ami miatt a
mai napi rendszeresen meg akarnak ölni a szervezetből, valami amivel szembe
nincs hatásos védelem, amivel egyfős csapattá válhattam volna, de nekem
szimpatikusabb a szabad élet. Lásd utoljára az Ezüst Liliom erejét.
Még nem halottam erről a technikáról se
erről a Kóborról, de senki nem kételkedhet a Pengék Bizottságában. Felveszem a leghatásosabb
védelmi állást. Erre ő bal kezébe fogja a kardot. Bal kezét előre emeli és
mellkas magasságba tartja a kardot pengével lefelé. Kiejti az Ezüst Liliom szót
majd elengedi a pengét.
Ami ezután jött nem tiszta számomra,
hirtelen gyors támadások sora özönlött rám minden irányból. Esélytelen az összes
kivédése. Az egész csak egy pillanat de a Kóbor már ott áll mellettem és én a
halál szélén vagyok. Nem értem mi történt, ez a technika túl gyors számomra. Ő
még rám néz és egy pár szót suttog a fülembe.
-
-Nyerj
megváltást a fénybe,te szegény átvert árny…
Ezek életem utolsó szavai amit hallok… a
Kóbor tovább sétál és én elálmosodok. Elbuktam a küldetést, szégyent hoztam
mestereim nevére, elbuktam a Sorsom…
Az
emlék véget ért, szerencsétlen Egyes úgy fest nagyon kapaszkodott a sorsába,
talán nekem nem kellene követnem az ő példáját. Talán nincs is a Sorsom köbe
vésve, talán még a magamfajtának is van esélye a boldogságra, hisz bár a sors
ellenem van, de én is lehetek olyan Kóbor aki szembe száll a rá szabott
Végzettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése