2017. március 20., hétfő

Egy újabb állom

Egy nap a Férfi az állomáson sétált mikor érdekes jelenségre lett figyelmes. Egy idős, idegen akcentusú Hölgy pénzt akar adni egy kétségbe eset fiatal Nőnek, de ő büszkeségből nem fogadja el. 

Ott állt a Nő lépkedve egyik lábáról a másikra magánnyal a szemében, miközben a hölgy győzködi, hogy fogadja el a pénzét és menjen el onnan. Amikor a férfi a közelükbe ért az idős, hölgy megszólította.

         - Fiatalember, itt ez a marék pénz. Vigye el ezt a szép lányt egy közeli kávézóba, nézni is rossz, ahogy itt toporog.


A Férfit megállásra késztette a hölgy akcentusa és meglátta a kezébe a pénzt. A néhány magyar bankjegy mellett ott volt egy marék más idegen érme is. Apró könnyű szögletes érmék melynek értéke nem lehetett valami sok, mégis volt benne valami különleges, pont mint a magányos lány szemében. A férfi elvette a pénzt majd az egyik érmét leszámítva mindet visszaadta a hölgynek.
-         
        - Köszönöm, hölgyem, de nincs szükségem az ön pénze, sajátomból is megtudom hívni ezt a szép nőt, már ha van kedve hozzám csatlakozni egy italra. Viszont ha megengedi  ezt az egy érmét megtartanám.

A magányos lány, ki eddig végig csendben állt kíváncsisággal arcán és hangjában a Férfi mellé lépet majd megkérdezte tőle.

        -  Minek neked ez az értéktelen érme?

A Férfi mosollyal arcán válaszolt.
-          
        - Hogy mindig emlékezzek erre a Hölgyre…


Majd bele karolt a lányába, és ott hagyták a Hölgyet mosollyal arcán, és hálával a szemében… 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése