A Világ VIII. Fejezet

A Világ

VIII. Fejezet

Az Ezüst Liliom

Egy borús hűvös napra ébredtem. Az a tipikus idő amikor nagyon semmihez nincs kedve az embernek, amikor az eső még épp nem esik de ott van a levegőben az össze téveszthetetlen illata. Ezek pont olyan napok amikor jó hátradőlni és meditálni az élet nagy dolgain, persze egy kis sörrel a kézbe még ez a régi tradicionális dolog is sokkal könnyebben megy, valahogy ilyenkor az elmém feszetlenebb szinten tudod mozogni, nincs semmi ami vissza fogja. Még a félelem se az állandó Tébolytól.

 Az ilyen napok vajon ezért vannak? Erre lett kitalálva, hogy hátra dőljön az ember és gondolkozzon egy kicsit? Miért van az, ha van időm magamra és elmém szabadon szárnyal a saját sorsomon mindig egy valamire lyukadok ki? Miért születtem ilyennek? Vajon valahol a világon van olyan aki képes engem így elfogadni és szeretni? Vajon a Sors miért babrált ki ennyire velem? Egy szörny vagyok a mai világban ahol a hozzám hasonlókat üldözik. A magam fajtának vajon jár a család boldogsága? Mi történik ha egyszer tényleg elönt a Téboly és én végleg ott maradok? Bántanám az általam imádott nőt? Képes lennék ártani neki? Nem tudom mi váll a Téboly másik oldalán, ezért is szabotálhatom minden kapcsolatom. Régen még csak a kapcsolatba szabotáltam magam, éreztem hogy baj van, de elfordítottam a szemem, az én szemem ami MINDENT lát…

Manapság már máshogy megy, kifejezetten olyanokat választok akiknél nincs esélyem… Nem vagyok az esete? Nekem való! Párja van már régóta? Miért is fognám magam vissza! Másik városba költözik? Épp ideje beleszeretnem. Esetleg ez mind egyszerre? Na ezt nevezném én igazi Szerelemnek…

Ez vagyok Én, a mindent látó vak, aki mindenki sorsát látja csupán a saját jövője rejtély. Mennyivel egyszerűbb lenne tudni ki is az akit nekem szánt a sors. Aki normális az nem is sejtheti mekkora teher ez, még ha meg is találnám az igazit vajon egy magamfajtának lesz valaha gyereke? Egy kicsi belőlem és remélem jó sok abból akit életem szerelmének választottam. Egy csepp élet egy búja éjszaka gyümölcse. Melegséggel önti el a szívem ez a gondolat milyen szép is lehet ez, milyen jó is lenne ha ez járna nekem, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy rám már csak a magány vár…

Elfogyott a söröm, ez már komoly probléma, de ez ellen tudok tenni. A sarki bolt sör kínálata elég jó, legalább is ilyen gyors vészhelyzetekre tökéletes, az eső se esik még szóval itt az ideje elindulnom. Egy finom kis sör és talán végre meglelem a saját válaszom. A saját válaszon a kérdésre amire várom a választ. Vajon leszek még igazán szerelmes valakibe aki annyira szeret mint én őt?

A bolt közelében láttok valami igazán érdekeset, egy vércsepp a fűbe, igazán ritkaság, hogy nem egy tárgyhoz ragad hozzá a Léleklenyomat hanem az utolsó csepp vérhez. De történt itt valami? Arról tudnom kellene, mégis csak itt lakom a közelbe. Persze a jó öreg kíváncsiságomnak most se tudok ellenállni, talán jobb is lenne ha végre elragadna a Téboly, legalább ilyesmiken nem kellene agyalnom többet. Szinte sóvárogva veszem magamhoz a Léleklenyomatott, hát ha végre ez lesz az ami megoldja a gondjaim és én végre elveszek a Sötétségben.

Egy újabb küldetés a Pengék Bizottságában. Egy szervezet ami létezik mégis árnyék a világ szeme előtt. Mi vagyunk a sötétség mely nélkül a fény már rég nem lenne, az árny ami a pengét fogva végez a dicstelenekkel. A világ egyensúlyáért felelős szerv ami sötétségbe hull a fényért, az szükséges áldozat a jóért amit a világ megérdemel. A hozzám hasonló nincstelenek családja ez a hely, minket neveltek fel erre a célra, tudván, hogy életünk értéktelen így adunk neki értelmet.

Szervezetünk régi tradíciókra épül ami a világot óvja. Mi vagyunk a kés a sötétbe ami átvág mindent ami útjába áll. Épp ezért a mai modern korban se használunk lőfegyvert. Csak és kizárólag néma fegyvereket alkalmazunk, kések, kardok és íjjak sora áll rendelkezésünkre. Régi módinak tűnhet, de egy zajos világba a hangtalanság igazi áldás. Csendbe mozgunk és némán gyilkolunk. Három fős csapatokat mozgunk. Nem sok, így az ellenség számára észrevétlenek maradhatunk, de épp elég, hogy a célpontokat kiiktassuk. Ez a Pengék Bizottsága.

A mai küldetésünk egy Kóbor levadászása. A Kóbor nevet azok a kibukottak kapják akiket a Pengék Bizottsága nem talál elég jónak a szolgálatra és ezért eltávolításra kerülnek. Legtöbb esetbe a képzésüket végző Mester dolga ez, de olykor egy kettő el tudd szökni a kiképző bázisról. Ekkor jövünk mi, ez afféle jutalom számunkra.

A Csapaton belül én viselem az Egyes nevet. Kettes páratlan támogatom míg, Hármas a meglepetések mestere. Egy normális küldetésbe Hármas dolga a közvetlen testőrség elintézése, míg én és Kettes közösen végzünk a célponttal és megtisztítjuk a kilépési pontot. De a mai egy teljesen más helyzet. jó eséllyel Hármas egyből ki is végzi, nekem csupán végig kell néznem a küldetést. Rutin munka rutin, alig négy perc támadás és távozás. Utána jönnek a takarítok és eltűntetik a hullát. Egy ilyen holttest is sokat elárulhat a képzési technikáinkról és ki tudja mennyi tudást hord még egy ilyen Kóbor teste is, jobb ha nem kerül illetéktelen kezekbe.

Megkaptuk a rajtaütés helyszínét. Biztos helyre bújunk és várjuk a Kóbort. Hiába vagyunk a belvárosba az éjszaka leple elég lesz, az esetleges szemtanukról majd a takarítok gondoskodnak, nekünk csak a célpontra kell figyelnünk aki most tűnt fel az úton. Nincs a közelbe egy civil se esélytelen, hogy észre vegyen minket. Hármas helyzete pont optimális a hátba támadáshoz, távolság négy méter és megindul. Tökéletes mint mindig, nesztelen és gyors. Pont ezek a tulajdonságok kellenek ahhoz, hogy levadássza a célpont testőrségét, de mivel az itt nincs így egyenest a célpontra mehet. Nekünk Kettessel itt már igazán semmi dolgunk nincs. Csak figyelünk és ha kell eltereljük a civilek figyelmét.

Hármas a célpont mögött van és már támad is. De a támadás vége előtt történik valami. A Kóbor egyetlen gyors fordulattal szembe kerül Hármassal, majd ezzel a lendülettel megemeli bal karját amivel kiüti Hármas kezéből a kardot, ami felfelé kezd el szállni. A kard még meg se fordul teljesen de a Kóbor már elkapja és a lendülettől még mindig mozgó Hármast hátulról szíven szúrja. Gyors és tiszta szórás, hibátlanul kivitelezve. Nincs időnk elemezni a mozgását és sebességét mert ránk néz. Lát minket az álcánk ellenére. Egy valami biztos, felénk indul és a technikájába nincs semmi felesleges mozdulat vagy elvesztegetett energia.

Kettessel két irányból támadunk rá, ez a bevett módszer, így előbb utóbb hibázni fog, nem tud két oldalról hatékonyan védekezni. De ez a Kóbor valami más, a támadásom puszta kézzel védi ki, úgy hogy a kard lapját elüti a tenyerével. Ez még a kiképzést végző mesterünknek se sikerült soha. Ilyen sebesség mellet lehetetlenség kiszámolni az ütés pontos helyét. De ennek a Kóbornak sikerül, csak az ügyességemnek köszönhetem, hogy az utolsó pillanatba sikerül elkerülnöm az ütését amivel valószínűleg a bordáim akarta eltörni, Kettes már nem volt ilyen szerencsés. Az ő támadását a Hármastól szerzet karddal védte ki amiből egy gyors ellentámadással átszúrta szívét.

Három lépés távolság volt köztünk amikor rám nézet és megszólat.

-      

       -Ügyes vagy ifjú Penge, valószínűleg te lehetsz a csapatba az Egyes számú. Milyen kár, hogy fiatal korod óta megfosztanak a saját név kiváltságától… Még nagyjából két percünk lehet a Takarítók érkezéséig, itt az ideje befejeznünk. Soha nem értettem egyet a Pengék Bizottsága eszméivel. Már rég nem a jó védelméről szól, csak a hatalomról. Itt az ideje, hogy megismerd a saját technikám ami miatt a mai napi rendszeresen meg akarnak ölni a szervezetből, valami amivel szembe nincs hatásos védelem, amivel egyfős csapattá válhattam volna, de nekem szimpatikusabb a szabad élet. Lásd utoljára az Ezüst Liliom erejét.

Még nem halottam erről a technikáról se erről a Kóborról, de senki nem kételkedhet a Pengék Bizottságában. Felveszem a leghatásosabb védelmi állást. Erre ő bal kezébe fogja a kardot. Bal kezét előre emeli és mellkas magasságba tartja a kardot pengével lefelé. Kiejti az Ezüst Liliom szót majd elengedi a pengét.

Ami ezután jött nem tiszta számomra, hirtelen gyors támadások sora özönlött rám minden irányból. Esélytelen az összes kivédése. Az egész csak egy pillanat de a Kóbor már ott áll mellettem és én a halál szélén vagyok. Nem értem mi történt, ez a technika túl gyors számomra. Ő még rám néz és egy pár szót suttog a fülembe.

-          

      -Nyerj megváltást a fénybe,te szegény átvert árny…

Ezek életem utolsó szavai amit hallok… a Kóbor tovább sétál és én elálmosodok. Elbuktam a küldetést, szégyent hoztam mestereim nevére, elbuktam a Sorsom…

Az emlék véget ért, szerencsétlen Egyes úgy fest nagyon kapaszkodott a sorsába, talán nekem nem kellene követnem az ő példáját. Talán nincs is a Sorsom köbe vésve, talán még a magamfajtának is van esélye a boldogságra, hisz bár a sors ellenem van, de én is lehetek olyan Kóbor aki szembe száll a rá szabott Végzettel.

A Világ VII Fejezet

A Világ

VII. Fejezet

A Halál Kútjának Legendája

Minden nap amikor felkelek átgondolom mit is kell aznap tennem. Kis mozgás, reggeli, gyors zuhany és fogmosás, persze ha indokolt még egy borotválkozás is becsúszik. Elég idő esetén elő veszel egy pár régi szép emléket és újra átélem azokat. Ilyen a Véres Csók emléke, egyik kedvencem, mázlista a srác az már biztos, még ha a végén be is teljesítette sorsát és egy egyszerű egyszer használatos elem nem lett belőle. Egy kis lítium aksi ami új életet adott egy felsőbb hatalomnak, na persze amilyen popsija van annak a felsőbb hatalomnak simán megéri az áldozatott. Hisz néhány ember csak ennyire érdemes. Mind gyengék és esendőek. Büszkén állnak a viharral szemben miközben gerincük már rég elveszet. Vajon milyen sors vár arra a hajóra ami vihar idején vezérgerenda nélkül marad? Tudom költői a kérdés de csak az édes hullám sír ami várja ezt a büszke embert. Gerinctelen férgek, csúszómászók akik arra se méltók, hogy a szeműkbe nézzek.

Mondjuk esdeklésük mindig szórakoztat. A hátrahagyott Léleklenyomatok pedig néha napján örömet facsarnak a szívembe. Talán épp ezért szeretem jobban a hozzám hasonló szörnyeket. Vállalják önmaguk. A Gyilkos öl, a búja élvezkedik, a falán zabál és a kapzsi kaszál. Persze vannak jó kis kertészek is akik óvják az embereket, de ők valljuk be elég unalmasak tudnak lenni. Persze szép hívatás az már igaz, de ez nem adatik meg minden szörnynek. A hozzám hasonlók magányra születek. Az én „áldásom” nem szolgálja a közjót. Őszintén megvallva nem is igazán tudom, hogyan tehetném ezt a közösség szolgálatára. Persze értelmes gondolat az is, hogy taníthatnám a múlt hibáiból őket, de hogyan tanítsak olyat aki nem akar tanulni? Értelmetlen időfecsérlés, utálom az ilyet.

Ritkán tudok már az emberekre mint jó lényekre gondolni, talán ez már a Téboly kezdeti tünete. Bár ötletem sincs hogyan használhatnám a képességem rossz célra. ’’És most ha nem leszel a szolgám elmondom mit ettél tavaly Decemberbe…’’ ettől nem hiszem, hogy bárki össze szarná magát…

A napjaimnak még egy nagyon fontos momentuma van. A séta, bármi történjen minden nap elmegyek sétálni az emberek közé, ha esik ha fúj, a Tébolyult az utakon kódorog. Ez sokkal jobb jelige mint amit a posta össze tudott dobni, reklám szöveg is lehetne belőle. Már ha a fajtám rá szorulna a reklámra…

A mai sétám egy különleges helyre vitt. Mivel elég ember ellenes hangulatomba vagyok így az erdőt választottam, egy olyan helyet ahol kevés az ember. Ahol nincs free wifi ott a mai generáció már nem életképes. A természet lágy ölelésén eszembe jutnak milyen szép helyen is élek, ez most nem a perverz szép nős szépség. A nap sütése ahogy rávetül a fák lombjára, az árnyékok és fények végeláthatatlan játéka ámulatba ejt. Úgy érzem ez egy jó hely, itt semmi rossz nem történhet.

Na persze én kis naiv, mint ilyenkor minden zs kategóriás horror filmbe jön a csattanó és lám itt is. Egy kút… most komolyan tényleg muszáj volt pont egy horror filmre gondolnom? De ez nem egy olyan kút mint abba a bizonyos filmbe, ennek van pereme, kis teteje és egy egész pofás kis vödre. Simán el tudnám képzelni egy tiszta udvar rendes ház kertbe. De ez csak amit az egyszerű ember lát. A magamfajta látja miféle kút is ez. Nagyon erős mágia övezi, egy ősi misztikum élőhelye lehet ez, valamié amit jobb lenne nem háborgatni. Pedig ott van egy Léleklenyomat, egyszerűen muszáj látnom miféle fenevad is lakja ezt a szép kis kutat. Hát ha megint szerencsém lesz és valami szépet sikerül elcsípnem. Közel lépek a kút pereméhez és magamhoz ragadom a Léleklenyomatott. Az ismerős bizsergés újra elfog és teljesen magával ragad. Látni akarom amit ez a lélek létének végén látott…

Már megint egy újabb szörnyű nap a melóhelyen. Nem lehet igaz, hogy itt mindenki csak baszogatni tudd. Elegem van az egészből, hogy itt miféle faszságok mennek, szarkeverés és képmutatás. Utálom ezeket az embereket. Mind féreg aki jobbnak hiszi magát nálam, pedig én mindent megteszek, hogy megfeleljek az elvárásoknak. Egyértelmű ha én véletlen rosszul csinálok valamit akkor a főnök egyből lebassz, de azoknak a mocskos nyaligépeknek mindent szabad, még nagyon el se kezdődött a meló de ők már kint kávéznak és dumálnak. Jó mélyen benyalnak a főnöknek ahogy azt kell. Micsoda pedálgépek. Kisírják maguknak a jobb melókat nekem meg marad a szarja. A legalját mindig én kapom meg, ők meg kielégült vigyorral élvezik ahogy szenvedek… aljas szemétládák,de mindközt van egy aki mindennél rosszabb, a leghaszontalanabb és legelviselhetetlenebb… Persze, hogy ő kapta meg az előléptetést és nem én. Sokkal jobban megérdemelném mint az a segg…

Ezután kezdőik csak az igazi szívás. A nyaligép haverjainak még lazább életük van bent, míg a magamfajtának még nagyobb szarságok jutnak. Bár eltűnne innen ez a szemét, bár eltűnne az egész életemből.

Egy nap egy smst kaptam magán számról, pedig mindig is azt hittem, hogy sms magánszámról lehetetlen, mindig ki írja ilyen esetbe a számot, és ami benne volt az is zagyvaság. Valami Halál Kútja és keressek rá… Ez már megint vajon mi? Valami újfajta spam?  De azt mondja megoldja minden problémám és szebb lesz az életem. Érdekes egy hülyeség ez, de valamiért este mégis rá keresek erre az ostobaságra, hadd tudjam már hogyan kell elrejteni a számom sms írás közbe. Az még hasznos lehet.

Az oldal nagyon bizarr, azt, hogy életet életért. Elvesz egy életet ha cserébe én is adok egy életet. Mondjam meg neki melyik életet vegye el és egy nap megmondja nekem melyik életet kell elvennem, ha nem teszem meg akkor az én nevem kerül egy következő alkuba. Röviden össze foglalva ez. Kell egy kép arról akit holtan akarok látni és egy név. Az a rohadék úgy is mindent telinyomat a képeivel mert annyira nagyra van magával, még ha lenne is valami alapja… El kell mennem egyhez a Halál Kútjai közül és ott kell bedobnom ezt a képet. De mi van ha ez csak egy csapda? Oda megyek és jól megvernek meg kifosztanak… de ez tényleg olyan rossz lenne? Ha össze is vernek legalább a rendőrségi ügy miatt lenne pár szabad napom, sőt talán egy egész hétre is táppénzre mehetek. Nem kell azt tudni senkinek miért megyek oda, ez a kút úgy is egy erdőben van, mondhatom, hogy csak sétáltam meló után, szellőztettem a fejem, elhinnék.

Másnap elsétáltam a kúthoz, olyan hülyén érzem magam. Itt ez a kép erről a rohadékról én meg lessek körbe, hogy mikor rontanak rám. Szinte már várom, hogy valaki kiüssön. De nem történik semmi. Ott állok a kútnál mint egy hülye és pislogok körbe. Végül bedobom a kútba a képet és elmegyek. Semmi nem történt, lehet ez is csak valami kamu netes valami. Nem baj, legalább sétáltam egy jót és vissza felé még azon is elgondolkoztam, hogy milyen szép lenne az életem ha az a szemét megdöglene. De szép világom is lenne.

A rohadék bejelenti, hogy el kell utaznia egy vezetői kurzusra ahol ingyen pia van és rengeteg könnyűvérű nő aki csak a hozzá hasonló főnökök faszát szopnák. Úgy útálom ezt a pöcst, lehet nem is a Halál Kútja hanem a Jószerencse Kútjába dobtam a nevét? Ennek minden össze jön. Bár öröm az ürömben, hogy így legalább pár napig nyugtom lesz tőle, így végre lehet egy nyugodt éjszakám, nem kell gyomorgörccsel bemennem dolgozni. Remélem sok ilyen kiruccanást tesz még ez a rohadék.

Így is lett, nyugodtan mentem be dolgozni, persze így is volt jó pár ember aki piszkált, de közel se olyan aktívan mint korábban, így még egész elviselhető az egész történet. De a délután egy érdekes fordulatot vett, bejött a rendőrség. Néhány nyomozó kihallgatott mindenkit, hogy a rohadéknak voltak-e ellenségei, persze a képletes barátai egyből elkezdték szapulni, hogy mennyire rossz ember is ő és mennyire sok rossz akarója is van. Egy ideig az elrablás és a gyilkosság közt ment a vacillálás, de a nyomozok hamar pontot tettek a pletyka végére. Megölték a köcsögöt.

Engem is kihallgattak és úgy fest valaki bemártott, hogy nem vagyunk épp valami jóba. Mint ha ez egy elég gyenge kifejezés lenne, de nem vádoltak semmivel, rengeteg tanú van rá, hogy ma bent dolgoztam és fizikailag kivitelezhetetlen, hogy a húsz perces ebédszünetem vagy egy cigi szünet alatt az ország másik végén legyek, megöljem a rohadékot és vissza érjek észrevétlenül. Leellenőrizték a hívás listám valamint a levelezésem, de nem találtak semmit, még a magánszámos smst sem…

A napok ezután gyorsan teltek, senki nem baszogatott, jobban lekötötte őket a pletykázás arról, hogy vajon mi is történhetett. Talán csak nem akart fizetni egy kurvának és ezért nyírták ki, ez a személyes kedvencem. Nem is sejtik, hogy a Halál Kútja intézte el nekem ezt a rohadékot. Ezután nagyvonalúan én is beszálltam a koszorú árába, de nem igazán volt senki aki ezt a rohadékot őszintén gyászolta volna.

Hetek teltek el az eset óta amikor újabb smst kaptam. ’’Ideje megfizetni az életet, a következő lépés otthon vár’’. A gyomrom újra össze szorult, nem is hittem, hogy ilyen hamar törlesztenem kell az adóságot. Ha nem teszem akkor valaki velem is végezni fog, ha szólok a rendőrségnek én is börtönbe kerülök. Nem akarok sitre menni, pont most amikor végre minden kezd helyre állni.

Oda haza egy borítékot találok benne egy címmel és egy időponttal, valamint egy képről amint egy kis láda van ’’ Ezt nyisd ki’’. Elég egyértelmű üzenet és nincs mit tennem, oda kell mennem, meg kell fizetnem az adósságom pont ahogy egy igazi férfihez illik, pont ahogy hozzám illik.

A láda ott van ahol a boríték mondta, kinyitom és egy Glock egy levél és egy kép van benne.

A képen egy fickó, de igazából a levél tartalma az ami magával ragadott:

                ’’Ez egy ugyan olyan rohadék mint akinek az életét mi adtuk neked, itt az ideje, hogy te hozz megváltást egy hozzád hasonló életébe. Öld meg ezt a rohadékot ezzel a pisztollyal majd dobd be nekem a kútba. Tedd meg és egy múltbéli énedhez hasonló szabadságot nyerhet. Még tíz perc és épp erre fog futni, a levelet és a képet égesd el, a láda a mi gondunk lesz.”

Ez a pár sor  után szinte vágytam arra, hogy megöljem ezt a rohadékot. Vajon mennyi szenvedést hozott már az emberek életébe? Mi mindent követett el mások ellen a saját érdekében? Itt az ideje, hogy valaki igazságot szolgáljon. Bár mindenki tudna erről a csodás Kútról, nem is értem miért Halál Kútja, mikor ez a Igazság Kútja… nem is, ez a Bosszú Kútja… Örömmel állok szolgálatába. Azt akarom, hogy a rohadék itt legyen és én bele eresszem a tárat.

Erre is fut, ugyan olyan önelégült tekintettel mint az én Rohadékom, ezek mind egyfajták nem érdemelnek mást, csak halált. A kezem magától célra tart és meghúzom a ravaszt. Az első lövést követi a második, majd a harmadik és így tovább amíg a tár nem kattog az ürességtől. Mind a 17 golyó eltalálta, nem lélegzik, nem mozdul csak fekszik és körülötte egyre jobban gyűlik a vér. Kielégültséget érzek és csak azt bánom, hogy nincs még egy telitáram. De nem élvezhetem sokáig a gyilkosság örömét, mennem kell, jelenésem van a Halál Kútjánál.  A levelet és a képet magammal viszem, de jóval arrébb felgyújtom, az üres Glockot pedig magammal viszem, pont ahogy a levélbe állt.

A Kúthoz érve bedobom és halkan suttogom. Köszönöm, hogy igazságot szolgáltathattam, köszönöm, hogy fegyvered lehettem. Kérlek adj még nevet, adj még lehetőséget, hogy Igazságot hozhassak, hadd legyek még kardod a sötétségbe. A kútból egy újabb lap száll ki amin a következős sor áll:

’’Egy nevet, egy névért’’

Újra önmagam vagyok, a Léleklenyomat újra ott lüktet a kezembe. Azt hiszem ez az első alaklom amikor egy normális ember halálát és egy gyilkos születését egyszerre egy emberen láthattam. Mondtam, hogy gyengék az emberek, képtelenek ellenállni egy erősebb hatalom hívásának…