Mindenki fél

Mindenki fél

Mindenki fél ebbe a világba
Szívedben virul a félelem virága

Félhetsz a halál árnyékától
Vagy a tulajdon vágyadtól

Van ki a tűztől retteg
De olyan is kit a víz kerget

Ocsmány bogarak hada
Lehet akár félelmeid alapja

Óriás pókok testeden
Eltemetnek elevenen

Egy barát hagy cserben
Vagy a sötétben reszketsz

Látszat hatalmad elillan
Másnál egy kés felvillan

De lehet olyan egyszerű
Olyan mélyen együgyű

Mint szerény személyem
Ki a félelmem megéltem

Mikor igazán rettegek
Neki utat engedek

Az Üresség elönt teljesen
Érzéseim akkor elvesztem

De rettegek, mert egy nap elnyel
Az Üresség mélyen magába temet

Elvesztem mi szívemnek kedves
Örökre eltűnik a szeretetem