Látsz még engem?

Vajon látsz e még engem
Ott távol az egekben

Látod e azt mi lettem
Mára mivé cseperedtem

Látod azt mit elértem?
Régóta nem féltem...

Már nem vagyok egyedül
Fényre leltem mélyen belül

Csendes voltam még régen
Mond erre még emlékszel?

Látod e azt mivé váltam
Még ha ily magas is az ára

Mesélnék míg a nap lemegy
Ha itt lehetnél újra velem

Hiányzol nagyon itt lent
Mond, Látsz még engem?

Utálom a sorsot mi Kegyetlen
Hogy már nem lehetsz mellettem

Kérlek csak adj egy jelet
Hogy látod még tettemet

Mond hogy látsz
S rám ott vársz...

Rajna King a királynő

Rajna King a királynő

Szerelembe esni egy tavaszi délután
Egy lányba ki nem néz rám bután

Kinek szemébe szeretettet látok
Kiért éjjel zengenek az álmok

Nappal csak rá gondolok
Éjjel hiányától hánykolódok

Kinek ajka csókra csábít
Hamis ígérettel nem ámít

Kit ölelve érzem élek
Már semmitől se félek

Student

Vasárnap mivel kezdődik a hét napja,
Vasárnap mi rémálmaim alapja

Jön a sok nép, messzi tájról
Éjjel nincs más, csak a mámor

Hétfő reggel ébredni olyan nehéz
Két óra alvás, mindig kevés

Estére nehezen ágyba borulok
Ricsajtól álmomba eltorzulok

Kedden reggel ismét kevés az alvás
Iskolába vánszorog, a sok kis bajtárs

Persze éjjel tombol még a banda
Fohászkodva bambulok a falra

Szerda reggel persze
Hamu vagyok egybe

Délután, gyanús csendre érkezem
Éjjel az alvást, mégse élvezem

Csütörtök reggelem
Egykedvűen heverem

Estével elmegy a csapat nagyja
De itt marad, a hangzavar egy darabja

Péntek estével haza megyek, kicsavarva
Nem zavar már rég, a kutyák haragja

Elengedés

Elengedni oly nehéz
Mit az élet vert belém

Régi szokások hada
A Gyávaság akarata

Félni, rettegni, reszketni
Búba temetkezni

Újra megtenni az ismert kört
Egy kis darabot mindig megöl

Hát végre elengedem
Útjára hadd menjen

Egy barát kit Szerettem
Úgy fest elvesztettem

Nők kikbe bele szerettem
S mára már elfelejtettek

Mindig Önmagam keresem
Utam még sem lelem

Jöhetne már végre egy Égi jel
Mi kérdéseimre felel

Régi Barát ég veled
Utam nálad nem lelem

Búcsút intek a régi Szerelemnek
Azt már úgy is elvesztettem

Őket lassan elfeledem...
Ideje új történetet kezdeni

Mindenki fél

Mindenki fél

Mindenki fél ebbe a világba
Szívedben virul a félelem virága

Félhetsz a halál árnyékától
Vagy a tulajdon vágyadtól

Van ki a tűztől retteg
De olyan is kit a víz kerget

Ocsmány bogarak hada
Lehet akár félelmeid alapja

Óriás pókok testeden
Eltemetnek elevenen

Egy barát hagy cserben
Vagy a sötétben reszketsz

Látszat hatalmad elillan
Másnál egy kés felvillan

De lehet olyan egyszerű
Olyan mélyen együgyű

Mint szerény személyem
Ki a félelmem megéltem

Mikor igazán rettegek
Neki utat engedek

Az Üresség elönt teljesen
Érzéseim akkor elvesztem

De rettegek, mert egy nap elnyel
Az Üresség mélyen magába temet

Elvesztem mi szívemnek kedves
Örökre eltűnik a szeretetem

Az ezer éves mese

Ha fájt már valaha a szerelem
S kiáltottad az égbe Ő kell nekem
Megérted mit jelent ez a versem
Mikor még Ő itt volt mellettem
Ezer éves már ez a mese
Mikor én ott voltam Vele
Sétáltunk hosszan kettesbe
S a keze ott volt a kezembe
Arca az arcomba temetve
Ott jártam rég a fellegekbe
Ezt már rég elvesztettem
Én azóta is keresem

Kivel elér újra a szerelem
Kit a sors teremtet nekem
Kiért újra zeng majd a versem
Ki éjszaka ott lesz mellettem
Ki mellett az élet csak egy mese
S végre Boldog leszek vele
A világ ellen megyünk kettesbe
Keze ott lesz végig kezembe
Végzetem a szemébe temetve
Mitől ott leszek a fellegekbe
Ki mellett a fájdalmat elvesztettem
Kit már oly régóta kerestem