Egy újabb saját művem, ami remélem sok mindenkihez eljut majd :)
Az Ezrek gyilkosa
Élt a földön, ezer harcos, kinek jelképe maga a fájdalom. Ezren vannak ezt nem vitatom, hogy miért nem ezer egy vagy kilencszázkilencvenkilenc azt akár meg is mondhatom. Pont ezer az a bűn mi egy ember nyomorba dönt. Ezren vannak saját névvel, mind más és más, egy bűn, egy vétek, egy halál és egy félelem.
Hogy mi egyenként az ezrek neve? Nos barátom, azt már nem tudhatom, mert kit meglátogat ez az ezer bandita, az lesz számára az utolsó vacsora. Nem mennek oda bárkihez, csak ahhoz kiben ott rejlik valamelyik neve.
Félsz az élettől? Jönnek és bevégeznek. Félsz a haláltól? Személyesen ő vágja át a torkod. Félsz a szerelemtől? Ostobaság mi tőrét szívedbe vágja. Talán rettegsz az újtól? A Múlt árnyéka mi rád borul. Talán szeretnéd végre elfelejteni? Emlékek hadát uszítják rád. Félted a vagyonod? Hát nevetve veszik el az életed vége előtt. Talán el akarod dobni sorod keresztjét? Ő vág vissza beléd. Félsz önmagad lenni? Más életét élted mégis te omlasz a földre. A Gyűlölet mit szívedbe melengetsz? Ő foszt meg létedtől. Félsz még a sötéttől? Pedig már mögötted áll. Elárultad önmagad? Árván lel rád a halál.
Fosztogatott az ezer bandita, kik ellen senki nem emelhetett kardot soha. Csak tombolt ez a sok sok szörny, talán azért mert tőlük mindenki félt. Hogyan győződ le azt mi ott rejlik a lelked legmélyén? Hogyan harcolnál azzal mi a saját gyengéd? Talán nem a saját bűneink mi minket felemészt?
Az Ezrek egyszer egy bölcs vándort leltek, ki lassan feléjük haladt. Kezében egyetlen karddal, mibe egy Szót véstek, bár vagy ezer nyelven.
Nézték az Ezrek mi is ez a név, mi úgy vetült rájuk, mint holdfényes éjjen az árnyék. Egy Szó mi hatalmát nem értették, s a vándor ezzel a Szóval indult az Ezrek felé. Egy csapás mi mindent megváltoztat, egy csapás mi az Ezrek uralmának véget vetett.
Küzdöttek mind, hisz ilyen még nem volt. Egy vándor kiben nem lelték egyiküknek se nevét. Csápoltak, ütöttek, törtek és zúztak, de a vándor csak halovány mosollyal tűrte hiába való próbálkozásuk. Az az egy Szó hatalma oly nagy mivel ezren se vehették fel a versenyt. Egy Szó mi tiszta és egyenes, mi reményt hozz ott hol már minden elveszett. Mi értelmet ad e földi létnek, mi tovább lök mikor semmi nem segíthet. Egy olyan Szó minek értékét földi aranyba nem mérhetik, mégis bárki meglelheti. Nyisd ki a szíved, s fogad magadba a Szót, mit ha tiszta szívvel kiejtesz az Ezrek is megtántorodnak, ott hol mind elesett. Ez az a Szó mivel bátran oda léphetsz hozzá, mivel újra megtudhatod mennyit is érsz. Nincsenek határai, nincs mit meg nem tudsz bocsájtani vele. Amikor ott érzed a szívedben, ezer bestia se állhatja utad, mikor véded azt mi szívedbe esténként utat mutat. Megvédheted vele te is mi szívednek fontos, legyőzhetsz bárkit egyetlen csepp vér hullása nélkül.
Öleld most magadhoz ezt az egy Szót, mivel szíved tisztul, múltad fájdalma tovaszáll, s életed egy új útra lel. Csak higgy a Szóba, mit kiejteni jó, de érezni még jobb. A Szó mi az angyalok fegyvere, mivel legyőznek bárkit ki a védencük útját állja. A Szó az mi megment a magányos haláltól, mivel értelmet nyerhet egy pillanatra ez az egész földi életed.
Talán most nem érted mi is az a Szó, mi ezer szörnyet is földre dönt. Egy Szó mit bárhogy ejtesz szép és nemes. Ott van benne az értelem s érzelem, a tudás és tudatlanság. A Szó az mi megmutatja mennyit is érsz ott ahol az életed végén az Élet és Halál lelked mélyéig beléd lát. Ha még most se tudod mi is az a Szó miről szólt e pár sor, néz lentebb és csodált az mi ezer és ezer nyelven más és más mégis a szívek mélyén egy s soha el nem veszhet.
A csata véget ért, elhullt mind az ezer. Egyetlen Vándor, egyetlen karddal egy Szóval felvértezve vetet véget rémuralmuknak. A Vándor nézte a sok hullát, s szeméből egy könnycsepp hullott alá. Sírt az ezer hallottért kinek életéért is kár. S mégis miért ejt könnyet azokért kik életére törtek? Ez a Szó erejének része, mert kinek szívében ég a Szó az tudja jól, minden halálért kár, bármilyen szörny is az ki már odaát áll. Ha az Ezrek életében is ott élt volna a Szó, talán soha nem támadnak másra ki szívében már nem ég ott a Szó, mi sajnos lassan mindenkiből kiveszett.
Ezt az egyszerű kardot a Vándor leszúrta a földbe, s új útra indult, hisz még a világ nem érti milyen erős is ez az egy Szó. Kik először arra merészkedtek meglepve olvasták a szöveget: Szeretett.
